10.

Hellooo, itt Raspberry! Nagyon-nagyon bocsi a sok késésért, egy kicsit felfordultak a dolgok körülöttem az egyetem miatt(első év), de azt hiszem most már belerázódtam, szóval minden rendben, fokozatosan kerülnek fel az új részek, legalábbis eddig ez van tervbe véve. Jó olvasást és szép estét mindenkinek <3

Sose gondoltam volna, hogy ilyen jól ki fogok jönni a helyes ír fiúval, és ahogy elnéztem én is eléggé megtetszettem neki, ezért teljes nyugalomban leültünk egy kanapéra megbeszélni minden jelentéktelen dolgot ami csak az eszünkbe jutott. Figyelmemet nem kerülte el a „véletlen” simítása a kezemen, vagy mikor a lába hozzáért az enyémhez, ettől felbátorodva megérintettem nevetve a vállát. Teljesen belemerültünk a csevejünkbe, fel sem tűnt mikor valaki bejött a helyiségbe, csak annyi szúrt szemet, hogy a többiek feltűnően csendbe lettek miközben mi még mindig nyugodtan beszélgetünk az állatok megmentéséről. Valaki megköszörülte a torkát, ezért kissé irritáltan néztem fel, mégis ki merészeli megtörni romantikus pillanatomat egy helyes szőkével? Az agyam rögtön blockba állt mikor megpillantottam egy másik helyes szőkét, Tim Berglinget, ráadásul nem éppen a legjobb kedvében. Volt szerencsém találkozni vele mikor éppen éhes volt, az nem a legjobb formája, mivel mindenkivel undok ameddig meg nem kapja az ennivalóját, láttam már másnaposan is, mikor hallgatag, és ugyancsak valamilyen ételre fáj a foga, ilyen idegesként viszont még soha, ezért fogalmam sem volt hogyan reagáljam le azt mikor elkezdett velem üvöltözni. Beleharaptam ajkamba, óvatosan lejjebb csúszva a kanapén mikor meghallottam hogyan flörtölök mással munka helyett, a szentcségit, ezek a svédek nagyon ijesztőek idegesen. Amúgy is eléggé megfélemlítő a jelenléte, de ha ennyire felhúzza valaki úgy tűnik még rosszabb. Hátulról lehetett hallani a többiek röhögését amitől még jobban kivörösödött az arcom.

Egy adott pillanatban megfordult, ez jelentette azt, hogy eljött az ideje elkotródni. Elindultam utána, egy utolsót hátrafordulva Niall felé, aki vigyorogva integetett, majd egy „call me” jelet mutatott, amit Tim egyáltalán nem szívlelt. A törölközőkkel visszafelé mentünk a VIP részleghez, innentől kezdve végig puffogott akárcsak egy rossz gyerek, nem jött, hogy elhiggyem mennyire kicsinyes tud lenni, egy huszonnégy éves férfiról beszélünk…aki jelenleg idegesen karba tett kézzel nézte a kivetítőn hogyan élvezik a koncerteket a fesztiválozók.

-          Tim… - kezdtem óvatosan átadva neki egy újabb adag vodkás vizet, úgy tűnik neki ez a kedvence.

-          Maradjunk Mr. Berglingnél.

-          Ne már, ez most komoly? Kérlek, csak…na jó nincs mentség arra amit csináltam.

-          Egy munkád van azt se végzed normálisan. Ez biztos belekerül a CV-be.

-    Jaj nee, kérlek csak azt ne. – kerek szemekkel fordítottam meg a vállánál fogva, de meglepetésemre aranyosan mosolygott rám. – Mi?

-    Pfft az a fej. – hahotázva vetette hátra a fejét, majd egy hörpintésre megitta a pohár tartalmát.

-          Na ez geci húzás volt. – tettem karba a kezem, szemeimet végigjárattam a tömegen, majd a kivetítőre esett pillantásom.

Elle önfeledten csókolózott egyik brazil ismerősünkkel akit nem rég szedtünk fel, na ettől a látványtól már én is elkezdtem röhögni, főképp mikor Harry, a Harry Styles elkezdte ugratni, ettől valahogy teljesen kiborult a bili. Tovább nevettünk mindketten két teljesen különböző dolog miatt, de nem is baj, innen tudtam legalább, hogy megbocsájtott, na meg azt mivel fogom szívatni ezentúl szegény barátnőmet legalább egy évig. Minimum. 1D koncert alatt táncoltunk, énekeltünk, és ki ne felejtsük, rengeteget ittunk. Piszok nagy mázli amiért őt húztam ki, mivel annyit ihattam amennyit csak akartam este, nem hozott valamilyen hülye szabályt be ami miatt csak vízen kellett éljek. Remekül eltöltöttük részegesen az estéket, azontúl meg valahogy elvoltunk nappal is. Örültem is rendesen amiért bejött neki ahogy kezelem a dolgokat, bár az első, és szerencsétlenségemre a második nap is túl sokat bakiztam, mindezektől egy idő után elnézett, legalábbis ameddig szorgosan nyomkodtam a kezébe a vodkás jeget.

A fellépés utána bejelentették, hogy a celebeknek lesz egy külön hab parti, persze részeges fejünkkel mi is rögtön rábólintottunk, de előtte lelibbentünk az emeletről, és kerestünk magunknak egy nyugisabb területet ahol nem zavarnak meg annyira az emberek. Egy fesztiválon ez szinte lehetetlennek bizonyult, de nem zavartattuk magunkat, felvette a napszemüvegét, arcába húzta a sapkáját, majd furcsán vigyorogva tört utat a kiszemelt pázsit felé. Hamarjában kiderült, hogy a sátorhelyekhez kerültünk ki, vagyis az elkülönített részleghez ahol én is vagyok Elle-el. Ott aztán hanyagul levágódtunk csillagokat lesni, én a hátamon feküdtem, úgy néztem őket, míg ő inkább a füvet nézte hasán feküdve. Kótyagosan beszélgettünk mindketten, meg néha nevettünk mikor olyan gáz témák kerültek szóba.

-    Tudtad, hogy a filozófia ógörög szóból ered, és jelentése bölcsesség szeretete? – kérdeztem váratlanul amitől leblokkolt.

-          Mégis honnan a francból tudtam volna?

-          Szeretem a filóóót~.

-         Én meg a vodkát. – hasamat fogtam a nevetéstől, majd ő is rákezdett kisfiús kuncogására. – Komolyan.

-       Pftt, hahahaha. Tudom, kezedbe nyomtam vagy hetet. – tettetett csodálkozással nézett rám.

-          Te le akartál itatni!

-          TE kérted!

Vicces, ám értelmetlen beszélgetésünknek Elle váratlan jelenléte vetett véget, ugyanis a lány cseppet sem nőiesen eltaknyolt Tim hátára. Eddig is nevettem, de ezek után már egyenesen könnyeztem a röhögéstől, folytak le az arcomon az apró cseppek, én pedig meg sem próbáltam ellenállni, részegen eleve minden humorosabb, bár szerintem amúgy is ennyire kiröhögtem volna. Barátnőm lemászott róla, és sok bocsánatot kért egymás után, Tim pedig részegen vigyorogva intette le, hogy nincs semmi baj, majd kék szemei hatalmasra kerekedtek.

-          Te vagy az a csaj a brazillal. – ettől teljesen elszabadult a pokol. Hangosan hahotáztam, Elle vörös arccal próbálta kimagyarázni magát, Tim pedig elgondolkodva bólogatott mintha pontosan tudná miről van szó.

-          A hab parti. – sóhajtott megdörzsölve halántékát. – Roch nem kell neked fürdőruha?

-   Hopp, le-hehehehe…huh. Lehet kéne. – vigyorogva nyújtottam kezem a DJ-nek, aki kedvesen felsegített a helyemről. – Timmo megvársz itt?

-          A felelősséged vagyok, nem akarom, hogy elraboljanak!

-     Csak pár perc, gondolom nem akarsz mezítelenül látni fürödni a habok között. – barátnőm elröhögte magát, majd csuklómnál szorítva elráncigált a közös sátrunk felé.

Énekelgetve öltöztem, miközben sátor társam cseppet sem pozitív aurával rendelkezve elkezdte magyarázni mik történnek vele, milyen megaláztatásokon ment keresztül míg én lerészegedtem, ha úgy vesszük, a főnökömmel. Nyugtatásképp veregettem a hátát miután felhúztam magamra a fürdőruhát, meg azért egy ócska cipőt, és fehér rövid gatyát. Egyáltalán nem volt odáig amiért Harryt kapta, ezt körülbelül minden második mondatában benne szerepelt, viszont köztük volt apja váratlan feltűnése, meg Jeff jelenléte amitől teljesen feketévé változott a körülötte lévő levegő. Bátorítólag a kezébe nyomtam egy üveg vodkát, majd megígértem neki ezt elfogyaszthatja egyedül, de most már menjünk a többiekhez, mert Aviciit lehet tényleg el akarja rabolni valaki. Elle tisztán elkezdte inni az italt, már innen sejthettem volna, hogy rossz vége lesz a dolgoknak, de hát mivel én se voltam legjózanabbik pillanatomban csak bátorítottam egész addig míg meg nem érkeztünk a „főnökömhöz”.

Vigyorogva üdvözölt áttéve egyik karját a vállamon, kicsit el is kértem a vodkát barátnőmtől, mert ezt kibírni csak még több piával lehet. Amúgy meg az 1D sátra felé vettük az irányt, nagyon nem lehettünk késében mivel mg páran hiányoztak onnan, beleértve kedvenc ír csávómat. Tim még kért pár adag innivalót, ezért kénytelen voltam kimenni egy szabad italos sátorba ahol keverhettem neki egyet-kettőt (négyet), mire visszaértem a tálcával már nem volt a helyén. Kétségbeesetten kérdeztem az ott lévőktől hol van, mikor hátra mutattak. Kissé botladozva indultam én is utána letéve elé a tálcát, éppen Harryvel beszélgetett, és osztoztak pár szál cigin. Mivel olyan remekül megvoltak elsurrantam Elle felé, aki mostanra teljesen jobb színben volt.

-    Fel akarok szedni valakit. – jelentette ki bólintva, én csak egyet tudtam érteni a kijelentésével.

-          Dettó. Szóval segííthetsz! – vigyorogva rángattam a karját, mire elkuncogta magát.

-          Szőke herceg 1D-ből?

-          Na neeee. – zöld szemeim szerintem még jobban elkerekedtek, elképzeltem milyen őrült tekintetem lehet, de ettől még jobb kedvem lett. – Megteszed?

-          Na, fogadunk? – kinyújtotta jobb kezét, félve néztem rá.

Van egy kis dolgunk az ilyen fogadásokkal, folyton ezt csináljuk, ami rengeteg gondhoz vezetett a sok év során. Eleinte mindig kicsi dolgokkal kezdődött, viszont a csávókon valahogy mindig fogadni kezdtünk, „fogadjunk, hogy nem tudod felszedni”, „mibe fogadunk, hogy vesz nekem három koktélt?”, „fogadjunk, hogy az a csávó meg akar fektetni”.  Ezek a szituációk elvezettek orgazmushoz, rengeteg lila folthoz, és sok karcoláshoz, viszont az utolsó alig pár héttel a fesztivál előtt volt. Egy kávézóban írtunk vagy hatvan listát, mivel imádunk listákat írni, miket kell bevásárolni, mennyit fogunk inni a fesztiválon, ilyen jelentéktelen dolgok, amiknek semmi értelme sincsen. Ott megláttunk két helyes fiút sörözni, mondanom sem kell rögtön elindultak az agy tekervényeim, gonoszan vigyorogtam barátnőmre szemeimmel pedig a fiúk felé böktem. Leesett neki mire gondolok, innen pedig elindult az út egyenesen a sürgősségire. Kicsit eldurvultak a dolgok akkor, utána megígértük soha többet nem csinálunk olyat, vagyis egészen mostanáig.

Csináljuk meg! – szorítottam meg vigyorogva a kezét.

09.

Aloha!

Micsoda meglepetés, ugye?

Meghoztam a friss részt, amihez jó szórakozást szeretnék kívánni!

Millió ölelés,

C.

Kilencedik rész ( Jiselle szemszöge)

zene a részhez

  Apám látogatása nem tett jót a hangulatomnak, elrontotta az egész napomat. Az sem segített, hogy a rohadt melegre való tekintettel meg kellett válnom trikómtól és egy szál bikini felsőben parádéztam, ezzel láthatóvá téve méretes tetoválásomat a hátamon és lapockáimon. Utáltam, hogy az emberek állandóan megbámulták, utána pedig azonnal el is ítéltek, anélkül, hogy tudnák, miért is van ott, vagy mi a háttérsztorija. Tízéves koromban volt egy autóbalesetem és gerincműtétet kellett végrehajtsanak, ami csúnya sebet hagyott a hátamon, ettől pedig undorítónak éreztem magam, tehát amint betöltöttem a tizenhatot, fogtam az összes zsebpénzem és elmentem a nagybátyám tetováló szalonjába, ahol kiválasztottam az egyik elég durva tematikájú angyalszárny mesterművét, amit kicsi unszolás után felvarrt a hátamra, közvetlenül a sebhelyem fölé, így már nem láttam a förmedvényt, lezárhattam a múltam és tovább léphettem.

  Roch látogatása a koncert előtt kicsit persze feldobott, mert amilyen kis bohókás, simán mindenkit fel tudott vidítani, a másodperc törtrésze alatt. Azt hiszem ezért is ragaszkodtam hozzá annyira. Ő volt az, aki pozitív energiákkal töltött fel, kényszerített, hogy a világot ne egy sötét és reménytelen helynek lássam. Amikor először meglátta a tetoválásom majdnem elájult. Persze, neki is volt pár, de nem ilyen monumentális darabok, továbbá kicsit lightosabbak, csak olyanok, amik tükrözték a személyiségét.

  Meglepően hamar kerültek közeli viszonyba Niallal, amitől tökéletesen megfeledkezett a svéd zenészről. Tim nagyjából egy óra után csörtetett be az eligazító sátorba, ahol mind tanyáztunk, mármint Liam és Harry kivételével, hogy utána jól összevesszen barátnőmmel, mondván, nem azért fizetik, hogy taknyos kölykökkel flörtöljön és lopja a napot. Aztán szépen elrángatta, a jeges töröközőt követelve rajta. Kicsit talán túlságosan hangosan nevettünk, de hát vicces volt a svéd srác ideges fejét látni, amint kiosztja Rocht, aki semmit nem tudott mondani, mert részben igaza is volt a szőkének.

  A koncert este 11-től kezdődött, addig pedig vagy a számukra fenntartott sátorban ültünk, vagy pedig a fesztiválon mászkáltunk. A nap kitartóan perzselt, mi pedig kitartóan ittuk a vizet, ugyanis nem volt szabad berúgjanak a fellépésükig, tehát akármennyire is könyörögtek, hogy szerezzünk nekik valami ütőset, mindenképpen meg kellett tagadnunk tőlük, ami elég nehéz dolognak bizonyult, ugyanis meggyőzőek tudtak lenni, Jeff pedig már majdnem rábólintott. Aztán megjelent Sarah-Jane, hogy ellenőrizzen minket, a tervet pedig le kellett fújni. Maradt a víz...

  A rajongók hullámokban rohamozták meg a négy fiút, akik mindenkivel képet készített, osztottak nekik autogramokat és jópofiztak ezerrel. Mire a backstage-be kellett mennünk, szerintem már a fesztiválozók felének volt valamije, ami a négy srác egyikének aláírását tartalmazta. Ha más nem, akkor a melle. Hangolni kevés idő volt, ugyanis előttük játszott a The Rasmus, akik kicsit tovább húzták a fellépésüket, mint kellett volna, tehát egy rohanás volt az egész. Mindenki stresszes volt, szétestek az emberek és káosz lett úrrá az egész helyiségben. Pedig semmi okuk nem volt rá, de senkit nem érdekelt, hogy nyugodtan is meg lehetett volna oldani a szituációt. Engem elzavartak gyümölcsökért, meg hideg frissítőkért, míg a többi társam a szerelésben, hangosításban segédkezett.

  Egy órás késéssel vette kezdetét a koncert, nekem pedig végre volt időm nyugodtan elszívni egy cigit és meginni egy üveg sört az eligazító sátorban, ahová kiszöktem a zűrzavarban, ha pedig jól számoltam, akkor volt egy órám még, mielőtt visszarángatnak a pokolba. 

- Ma este habparti hajnalig! – esett be Jeff, aki láthatóan már rendesen el volt látva. – Te is jössz, ugye, Jiselle?

- Attól függ, Harry mit tervez csinálni. Remélem kapok kimenőt, akkor igen.

- Ó, de édes...A szépfiú engedélye kell, hogy élvezd a fesztivált – röhögött hiéna módjára, én pedig legszívesebben pofán vágtam volna a kerámia hamuzóval, de nem tettem.

- Mellé vagyok beosztva. Szerintem neked is komolyabban kellene venned, mert a végén szedheted a sátorfádat, és mehetsz haza – figyelmeztettem, de inkább távozásának reményében, mint aggodalmam jeléül.

- Kettőkor kezdődik, gondold meg – pislogott rám sokat mondóan, majd kisietett a sátorból.

  Nagyot húztam sörömből, remélve, hogy elihatom csókjainak emlékét, és mire újra tükörbe nézek, már nem lesz ott a tenyérnyi kiszívás, amit olyan kedvesen bőrömön hagyott. Elszívtam még egy szál cigit, majd a színpad felé vettem az irányt, hogy időben visszaérjek, azonban mit ad Isten, újra belebotlottam a tegnapi brazilokba, akik ragaszkodtak hozzá, hogy ismételjük meg az Avicii koncerten történteket, én pedig nem voltam rest rábólintani. Tíz perc kellett, mire átfurakodtunk a tömegen, szerencsére jók voltak az ilyen képességeink, Julio pedig időt sem vesztegetett, azonnal a nyakába kapott, amint az első sorba értünk. Két perc nem telt bele, hullámzó alakunk megjelent a hatalmas kivetítőkön, miközben a banda a No Control című számát adta elő. Átadtam magam az érzésnek, ami magával ragadott, levetkőztem gátlásaimat és engedem, hadd áradjon szét testemben az adrenalin. Soha életemben nem voltam ilyen vidám, legalább is józanon nem, de hisz annyi hibám és botlásom volt már az évek során, hogy nincs annyi alkohol, ami el tudná mosni őket.

  Lehajoltam és megcsókoltam a brazil fiút, aki egy percig se ellenkezett, sőt, két pillanattal később már a földön álltam, és úgy csókolóztunk tovább, amit a kivetítők szintén vettek. Nem tudom eldönteni, hogy szándékosan-e, mert bajba akartak keverni, vagy azért, mert olyan dögös volt, ahogy egymás ajkait faltuk. Kezei fürgén megtalálták útjukat trikóm alá, amit idő közben visszavettem, hogy derekam simogathassa, lassú, érzékik csókjai közben. Ami kiszakított az élvezetek tengerében, az egy enyhe ütés volt a vállamon, mire azonnal körbe fordultam, csak azért, hogy egy vigyorgó Harry-vel találjam szembe magam, aki mikrofonnal a kezében jött le a színpadról, csak azért, hogy engem kellemetlen helyzetbe hozzon.

- Menjetek szobára, gyerekek! – kezdte nevetve, szemeim pedig automatikusan összeszűkültek, magamnak megfogadtam, hogy ezért direkt mikróba teszem a sörét legközelebb. – Értem én, hogy nagy a szerelem, de azért rám is figyeljetek, mert nem azért riszálom magam a színpadon, hogy ti nyugodtan falhassátok egymást!

- Harry, te szemét – préseltem fogaim között, de szerencsére a mikrofon elég távol volt tőlem, hogy senki ne hallhassa, amit mondtam. 

- Még végén azt fogom hinni, hogy nem vagyunk elég érdekesek! – mondta panaszos hangon, majd rám kacsintott és visszasétált a színpadhoz, ahol két őr fel is segítette. – Micsoda szégyen! – kiáltotta, amint fenn állt három társa mellett.

  Szemeimet forgatva kértem elnézést Juliotól a jelenet miatt, aki még pár csók ellenében hajlandó volt megbocsájtani. A koncert vége előtt érzelmes búcsút vettünk egymástól, majd mindketten vettük az irányt a saját társaságunk felé, ami az én esetemben sajnos épp a fürtös énekest jelentette, aki a backstage-be érkezése utáni pillanatban hatalmas nevetésben tört ki, amint meglátta ideges fejemet. Persze, megpróbált bocsánatkérő fejet vágni, de nagyon nem működött, ugyanis az a szemtelen vigyor mindent elrontott.

- Ezért még megfizetsz – adtam kezébe egy üveg vizet meg egy törölközőt, hisz mindenek előtt a személyi asszisztense voltam, csak utána jöhetett a bosszú, ami abban a pillanatban meg is született fejemben, amint eszembe jutott, mit mondott Jeff a habpartiról, így azonnal széles vigyor formálódott ajkaimon.

- Kezdhetek félni?

- Rettegj, Styles! – vettem el tőle a már üres üveget és adtam helyébe másikat. – Ma éjjel habparti van, remélem nem csináltál magadnak terveket.

- Most már vannak. Soha nem voltam még olyanon, kíváncsivá tettél.

- Semmit nem mondtam, de remek! Éjjel kettőkor kezdődik, fürdőnadrágban gyere, mert el fogsz ázni.

- Szerintem már elázva megyek, ha érted mire gondolok – emelgette szemöldökeit.

- Értem, mire gondolsz, csak a legkevésbé sem érdekel. Negyed kettő van most, szerintem menj vissza a hotelbe, öltözz át, aztán gyere vissza, a sátratoknál találkozunk. Ha szeretnéd hozd a többieket is, mert remek szórakozás lesz.

- Csak akkor, ha te meg hozod a kis brazilt, szeretném megismerni.

- Ugyan miért is? Összesen kétszer találkoztunk, nem hiszem, hogy minden idejét velem szeretné tölteni – vetettem oda, majd a kijárat felé indultam, de utánam sietett, meg sem várva a többieket.

- Benned biztosan szívesebben töltené – jegyezte meg vigyorogva, mire azonnal megtorpantam, gyilkos pillantást vetve rá, amitől azonnal leolvadt mosolya. – Nem úgy gondoltam.

- Nem hát! Legyél olyan kedves és ne feltételezz olyan dolgokat, amik nem igazak. Nálam nem fog működni, ha ennyire játszod az agyad. Van egy húgom, aki állandóan rólad beszél, tudom, hogy igazából egy muffin vagy, aki nem szeret inni, és a mai nap tanulsága alapján nem is bírod, szóval fölösleges az arcot játszani, nem győzöl meg senkit. Azzal meg végképp nem férkőzöl a szívembe, ha szemét megjegyzéseket teszel, akár abba is hagyhatod.

- Csak...én csak...azt akartam, hogy kedvelj, azt hittem, hogy az olyanok jönnek be, mint Jeff, azokat bírod... – mondta lesújtottan. 

- Nem...Távolról sem az olyanokat kedvelem. Ha ismernél, akkor tudnád, hogy a baráti társaságom teli van könyvmolyokkal, akik mást sem csinálnak, csak olvasnak, rumos teát isznak és cigarettafüstbe burkolózva tárgyalják meg a világ nagy kérdéseit. Jeffel jó volt szórakozni, de ha igazi barátokat keresek, akkor az ő fajtáját messziről elkerülöm. Szóval mi lenne, ha önmagad adnád, csak egy egészen picit, ameddig itt leszel....

- Komplett lejárattam magam, igaz? – kérdezte végül csöndesen.

- Eléggé, de nem baj, mert amúgy sem kell kedvelnünk egymást, hisz csak az asszisztensed vagyok, nem pedig a jövendőbeli elválaszthatatlan legjobb barátod – kacsintottam, majd végképp faképnél hagytam, hogy elmehessek lezuhanyozni és ennyi valamit, mielőtt kezdetét vette volna a habparti.

Szórakozottan sétáltam vissza a sátrunkhoz, ami környékén bele botlottam Rochelle-be és Timbe, akik épp részegen beszélgettek a nedves fűben, nagyon is jól szórakozva. Szóval, nem is akartam őket megzavarni, ám megbotlottam a sátortartó kötélben és egyenesen a zenész hátán landoltam, aki ijedten pislogott a hirtelen támadás nyomán, Roch pedig részegen hahotázott, fura, csukló hangokkal megspékelve azt. Így kell egy ismeretséget indítani....

08.

Aloha!

Kedves kis, remélem még jelen lévő muffinjaink. Szeretnék őszintén elnézést kérni a hosszas késedelmekért, de komplikációk léptek fel a folyamatokban, és valahol fél úton egyedül maradtam. Na sebaj, mert én nem hagylak magatokra titeket, sőt, megpróbálok minél rendszeresebben hozni frisseket, sajnos nem mindig fog sikerülni, elfoglaltság vagy lustaság miatt.

Azért még remélem élvezni fogjátok a történetet!

Millió ölelés,

C.

Nyolcadik rész ( Rochelle szemszög )

Zene a részhez

  Félve néztem az előttem nyugodtan alvó emberre, akit fel kellett keltenem, bár én is olyan másnapos voltam, mint a fene. Bevettem egy gyógyszert, viszont kellett egy jó kis idő mire elmulasztotta a fejfájásomat. Abban a pillanatban az volt a legnagyobb problémám, hogyan keltsem fel álomszuszékot, úgy, hogy ne öljön meg. Fogalmam sincs milyen mikor felébresztik, ezért a biztonság kedvéért kipróbáltam egy módszert ami tökéletesen bevált a tévében, megfogtam a hosszú álló lámpát a dívány mellől, majd egy méterről megböktem vele. Meg sem moccant. Sóhajtva újra megböktem, ekkor már a megfordult másik oldalára, de ez még mindig nem volt elegendő ahhoz, hogy felkeljen, ezért talán egy kicsit erősebben böktem, jobban mondva ejtettem a fejére a tárgyat, amitől hirtelen felült, mint aki megcsaptak. Ijedten estem én is hátra, kezemből a földre zuhant a lámpa. Mindketten kerek szemekkel néztünk a másikra szótlanul, úgy döntöttem én töröm meg a csendet. Felé sétáltam egy pohár vízzel meg gyógyszerrel amit el is fogadott, bár egy hang se jött ki a torkán. Én már régen átöltöztem, meg is reggeliztem, amennyire csak lehetett elhúztam az ébresztését hátha kipihenheti valamennyire magát, de mikor kettőt ütött az óra tudtam itt az ideje bevetnem magam.

- Mi a reggeli? – kérdezte rekedt hangon amitől picit megolvadt a szívem.

- Út közben megkaphatod, sajnos rögtön el kell indulnunk.

- Reggelit.

- Út közben – sóhajtottam. – Palacsinta megfelel?

- Mi van az amerikaiakkal meg a palacsintájukkal? – mogorván lerántotta magáról a takarót, majd minden további nélkül berobogott a szobájába ahol a ruháit tárolta. Időközben megbeszéltem a sofőrrel az útvonalat, meg a reggelit is.

  Sarah-Jane kelletlenül hívott fel, hogy kikérdezzen a dolgok állásáról, tetetve, hogy egyáltalán nem vagyok másnapos, elújságoltam neki a híreket, természetesen nagy vonalakban, kihagyva a sok vodkát, meg a pezsgőzést is. Tim már készenlétben állt, arcát eltakarta félig napszemüvege, mivel délután háromkor a hőség még nagyobb. Egy egyszerű felsőben feszített, szokásos sapkája pedig elengedhetetlenül a fején ült. Meglepetésemre út közben több információt kért a városról, persze nem vagyok annyira otthon a történelemben, de a művészet világában annál inkább, ezért inkább arrafelé kezdtem a magyarázkodást, elhaladva minden érdekesebb épület mellett. Végig komolyan hallgatott, közben tömte magába az ennivalót amit szívélyesen szereztem be neki, néha bólintott jelezvén, még mindig figyel rám. Sose gondoltam volna, hogy érdekli az ilyen dolog, ezért eleinte szégyenlősen meséltem, majd ahogy telt az idő egyre jobban beleéltem magam a dolgokba.

  A Szépművészeti Múzeum előtt izgatottan állt egy kicsit idősebb hölgy, felöltözve elegánsan, rögtön leesett ránk vár, ezért kissé felgyorsítottam a lépéseimet, ugyanis előre meg kellett beszélnem vele pár részletet ami kimaradt a telefonbeszélgetésünk során. Elmagyaráztam neki, hogy Tim külön akar velem lenni, mert így szabadabban érzi magát a helyiségben, ő csak kedvesen bólintott, átadva nekem két walkie talkie-t, állítása szerint azon keresztül fogjuk hallani az információt mikor beérünk mindegyik terembe. Ettől megnyugodtam elfogadva, utána visszamentem a DJ-hez, akit máris körbevett egy nagyobb rajongó sereg. Mosolyogva osztogatta az autogramokat, csak én tudtam milyen másnapos igazából, és milyen szívesen lenne inkább egy ágyban, mint itt. Miután úgy vélte elég lesz az írogatásból felém vette az irányt.

- Akkor most mi lesz?

- Ezt használjuk – adtam át neki ugyanolyan fáradtan, ha nem még jobban, a tárgyat.

- Zsír. Akkor csinálhatsz képeket.

- Uh, ha jól tudom nem szabad ezen a helyen csinálni képeket. – Fél kezével levette a szemüvegét szabaddá téve gyönyörű szemeit, már csak a pillantásától kirázott a hideg. Teljesen megfeledkeztem a hatásáról, mivel eddig végig rajta volt, viszont most valahogy újra szégyenlősebb lettem, azt hiszem egy jó ideig el fog tartani mire megszokom ezt. Felemelte egyik szőke szemöldökét, szája újra egy félmosolyra húzódott, amivel oly sok lánynak törte össze a szívét.

- Avicii vagyok, nekem mindent szabad.

- Mi? – szaladt ki a számon. – Ez most komoly? 

- Van egy nevem, amit kiharcoltam magamnak, miért ne profitálhatnék? – kérdezte, majd kezembe nyomta a telefonját amivel le kellett fényképeznem minden egyes festménynél, ráadásul több szögből. Mire a végére értünk azt hiszem teljesen elgémberedett a kezem, annyi volt az egyetlen szerencsém, hogy nem állítottak le a rajongók, mert akkor még tovább tartott volna ez az egész nézelődés.

  Az ott dolgozók így sem vették valami jó néven a jelenlétünket, de Tim végig úgy viselkedett mintha észre se vette volna a meglepett, vagy éppenséggel utálkozó pillantásokat amivel illettek minket. Direkt láthatóan kiraktam a nyakamba a STAFF cédulát, így belém sem kötöttek, pedig nem egyszer láttam mennyire szívesen megtették volna, főleg mivel a múzeumben még csak nem is volt érvényes, de jobban éreztem magam tőle. A végére még én is kezdtem élvezni a dolgokat vele, lehet mégsem annyira goromba és rideg ember, mint ahogy én azt megismertem. 

  Beszereztünk Avicii-nek egy gyrost amivel remekül elvolt pont elég ideig ameddig beszélgettem apával. Mogorván pillantott körbe a városban, a kocsi mellett álltunk mindannyian, élvezve a kicsi napsütést még amit kaptunk, mivel a múzeum után elindultunk egy étterembe, utána megnézni a Sears toronyt, ott készítettem újra temérdek fotót, utána meg a kikötőt, Navy Piert. Teljesen kikészültem testileg, ő viszont úgy tűnt minél többet eszik annál jobban tele lesz energiával ami számomra nem annyira jó hír. Este nyolc fele úgy döntött vissza akar menni a fesztiválra, ezért hálát adva minden éginek gyorsan felhívtam a szüleimet, miközben ő tömte újra éhenkolbász gyomrát.

- Minden rendben arrafelé? – kérdezte apa ordítozva, óvatosan félretartottam a fülemtől a készüléket mielőtt teljesen megsüketülnék.

- Igen, most megyünk vissza Avicii-vel a fesztiválra, eddig várost néztünk.

- Hangosabban drágám, mert helikopterben ülök!

- Mi a fenét keresel te ott?

- MI?!

- MIT. KERESEL. OTT?! – Az emberek kissé furcsán néztek rám, még Tim is megállt az evésben csak azért, nehogy a rágásától ne hallja mit beszélek.

- ÁH. Munka, kincsem. El kellett utazzak pár napra, de minden rendben velem, pár nap és otthon leszek újra. Mikor van vége a fesztiválnak?

- Aaaddig még van öt nap.

- Hívd fel anyádat is, biztosa nagyon aggódik érted, szokásához híven.

- Nem hívom fel Narissat – sóhajtottam elhúzva a számat-

- Csak hívd fel örülni fo..hohoho micsoda szép delfin! Fényképezd le Charles. Mennem kell drágám, szeretlek!

- Én is szeretlek. – sóhajtottam, miközben a háttérben hallottam hogyan nevetnek apa munkatársai. Kelletlenül váltottam pár szót anyával, de hamar lerendeztem, mindent rákenve Avicii-re, amit nem hallhatott, mivel telefonálásom során kissé eltávolodtam tőlük. Sietősen mentem vissza hozzájuk, ő unottan nekidőlt a kocsinak telefonját pötyögtetve.

- Pasi? – Már a kocsiban ültünk visszafelé tartva a fesztiválra, mikor megszólalt hosszas hallgatás után.

- Dehogy, úgy nézek ki, mint akinek van barátja?

- Pont úgy nézel ki.

- Ez most szarkazmus volt? – Felemelte egyik szemöldökét, de szemeit csak pár pillanatig láthattam, ugyanis újra rájuk kanyarította fekete szemüvegét, amit a nyakába akasztott egy kis ideig.

- Nem – vonta meg a vállát.

- Nincs barátom. Csak apa volt. 

- Heh, milyen gáz.

- HÉJ. – puffogva meglöktem a kezét amitől elkuncogta magát. Az ilyen helyzetek miatt élveztem vele együtt dolgozni, hisz a kívülállóknak teljesen úgy tűnt baráti viszonyban vagyunk, még akkor is ha erről szó se volt, alig tudtunk egymásról valamit, csak annyit amennyit megosztottunk egymással részeges esténk során, ami elég fikarcnyi, mivel én már a felére sem emlékszem annak amit elmondott. Gondolkoztam azon, hogy megkérdezem valamikor, de eléggé megalázó lett volna megemlíteni neki, ezért mindketten úgy tettünk mintha mi se történt volna, ami számomra csak tökéletes.

  A fesztiválon mindenki tombolt változatlanul, úgy nézett ki mintha ki sem mozdultunk volna tegnap óta, a helyzet ugyanolyan maradt, csak az emberek tűntek másnak. Valahogy nem tudtam megjegyezni kik vannak errefelé, annyira változatos a társaság. Összeszűkült szemekkel néztem végig rajtuk hátha megpillantom barátnőmet, de nem vettem észre sehol sem. Mivel egész nap ki volt kapcsolva a telefonom semmit se beszéltünk, felvenni később meg gondolom nem tudta, mivel készült az 1D koncertre, vagy a „fürtös” kívánságait teljesítette. Hála az égnek Tim nem annyira finnyás fajta, ezért ritkán kellett ugráljak össze-vissza, kivéve mikor megérkeztünk a VIP szekcióba a tetőnél, ahonnan figyelhettük a koncerteket. Akkor aztán elkezdődött a parancsolgatás, nekem úgy tűnt percenként kellett felálljak hozni neki vizet, sört, édességet, vagy egyéb dolgot. Néha röhögve fényképezte ahogy szerencsétlenül vittem neki két kezemben a kosár kaját amit megrendelt, sőt, az egyiket fel is rakta Instagramra azzal a felirattal, hogy „ milyen szépen kiszolgálják az embert itt Lollanál, köszi Chicago az erőfeszítésért, egyesek igazán kitesznek magukért haha”. Puffogva dobtam le mellé az ételt, reménykedtem hátha befejeződött, de nem…

- Hozz már egy törölközőt kérlek. Vizeset. Jéggel.

- Mi? Azt hogy?

- Beletekered a törölközőbe a jeget – magyarázta, én pedig sóhajtva letöröltem az izzadtságot a homlokomról, majd bólintottam.

  Amint kiértem az emberek közé, rögtön felkötöttem a felsőmet, így láthatóvá vált a hasam egy tetoválásommal együtt. Elindultam társaim között köszönve párnak mikor a messzeségben felismertem a barátnőmet négy fiúval, és másik három személlyel tőlünk. Vigyorogva kezdtem rohanni oda, nekimenve Ellenek, majdnem halálra szorítottam ölelésemmel. Miután rájött ki akarja megölni szeretetével, ő is viszonozta köszönésemet egy öleléssel.

- Bwahahaa azt hittem meghalook. Olyan meleg van itt, mégis hogy bírjátok így? Szent szar. – Újra megtöröltem a homlokomat mikor rájöttem, hogy kik vesznek körül. – Ooh~. Hello! Rochelle vagyok!

- Te is ide vagy beosztva? – kérdezte vigyorogva Niall, a szívem majd kiugrott a helyéből, ez a csávó még helyesebb élőben.

- Jaj nem, én Avicii-nél vagyok. Elküldött valamiért, és itt lyukadtam ki.

- Szereted?

- Jaj persze, kedvenc DJ-m már évek óta, amikor megjelent rögtön megvettem a CD-jét! – gondolom említenem se kell mennyire megfeledkeztem a jeges törölközőkről…

07

Aloha!

Kedd este, az pedig azt jelenti, hogy újra későn jutott eszembe feltenni a részt. De nem baj, mert itt vagyok vele, továbbá felbukkant egy új szereplő, yaaay, szóval koccintsunk Jiselle édesapjára!

Jó olvasását és millió puszi!

C.

Hetedik rész( Jiselle szemszöge)

Zene a részhez

  Ha azt mondom, hogy a fürtössel töltött délelőtt maga volt a pokol, akkor nagyon de nagyon finoman fogalmazok. Szaladgáltatott össze vissza, nem egyszer tudtomra hozva, hogy nem igazán vagyok a kedvenc asszisztense. Alig érkeztek meg, máris olyan ásványvízre vágyott, ami persze nem volt a minibárban, szóval el kellett bűvölnöm Ront, hogy vigyen el a bevásárló központba, ahol be tudom szerezni. Fél úton voltunk vissza, amikor hívott, mert neki eper kell, de nem az a punnyadt, ami a sátorban van, hanem sokkal frissebb, a piacról, szóval mehettem oda, ami a város másik végén volt, csak azért, hogy mire visszaérek, már totál ne kelljen neki se a víz, se az eper. Legszívesebben a képébe nyomtam volna, de szerencsére ennél hidegvérűbb voltam, így a csizmájába szórtam őket, majd felöntöttem vízzel. Szerencsére nem látta, szóval nem tudhatta, hogy én voltam, ugyanis ő akkor éppen a sörsátornál volt, valami lányt akart megfűzni, csatlakozzon hozzá később a hotelszobájában, mert meg szeretné neki mutatni a kilátást a 10. emeletről.

  Nos, én szerettem volna ledobni a 10. emeletről, de erről ne essék most szó. Barátnőm felhívott, hogy bejelentse, majdnem dolgok történtek a svéd zenésszel, mivel seggrészegre itták magukat, de sajnos nem volt időm ezzel foglalkozni, ugyanis saját is problémám akadt, egy bongyor énekes személyében, aki varázslatos módon visszatalált hozzám, vagyis, hogy egészen pontos legyek, levette felsőjét, és még le se tettem a telefonom, elkezdett félmeztelenül tombolni. Valaki nem bírja az alkoholt. 

  Egy fél órával később bejelentette, hogy a hotelbe akar menni, csobbanni a medencébe, szóval nekem csatlakoznom kellett hozzá, remélve, hogy így legalább kimegy belőle a pia, aztán lerendezhetem két szem Advillal. Nem így történt. Az autóban a nyakamban csimpaszkodott, zagyvaságokat beszélt, nekem pedig minden önuralmamat össze kellett szednem, nehogy lecsapjam a kis sztárocskát, aki részegen még sokkal idegesítőbb volt, mint józanon. Naná, hogy nekem volt egyedül ilyen szerencsém. Tipikus…

- Figyelj rám! Figyelj rám! – hangzott a medencéből, mikor már tíz perce fenn voltunk a hatalmas teraszon. Én koktélt ittam, elterpeszkedve a méretes nyugágyon, Harry pedig a kristály kék vízben pancsolt, haja felkötve, egy szál fürdőnadrágban, amit majdnem előttem vett át. Szerencsémre elég gyorsan futok, így be tudtam menekülni a fürdőbe. – Nézd, milyen jól úszom!! – kiáltott rám, így kénytelen voltam felé fordulni, mielőtt az összes vendég figyelmét felhívja ránk, nem mintha ez már nem történt volna meg abban a pillanatban, ahogy besétáltunk.

- Harry, mennyi ideig fog tartani, míg kijózanodsz? Csak azért, mert vissza kellene mennünk a fesztiválra. A barátaid meg a testőreid biztosan aggódnak már érted. Meg aztán nem is nagyon szabadna eljönnöm, legalább a koncertetekig. Szóval....

- Nyugodj már meg, olyan sötét az aurád, hogy mindjárt megvakulok tőle! – puffogott, közben könyökét a medence szélén támasztotta, onnan méregetett szúrós, gyermeteg pillantásokkal.

  Jáde zöld szemei szikráztak a napfényben, túlságosan kitágult pupillái pedig zavarba ejtően őszinték voltak. Kénytelen voltam a koktélomra fókuszálni, ugyanis alkoholtól gátlástalanná vált mosolya arra ösztönzött, fojtsam bele a medencébe, amiért így megnehezítette a dolgomat. Azt reméltem, hogy lesz két unalmas napom, amikor csakis rohangálok, hogy minden idióta kívánságát kielégítsem, erre ott voltam Chicago egyik legelitebb hoteljének medencéjének partján, koktéllal a kezemben, és figyeltem, ahogy a fiú, akinek az asszisztense voltam, ugrál és lubickol a hideg vízben. Abban reménykedtem hamar kitisztul a feje, de amennyire rosszul bírja a piát, annyira sokáig tart nála, amin a forróság egyáltalán nem segített.

- Jiselle.... – jelent meg a semmiből, észre se vettem, mikor mászott ki a medencéből, de abban a pillanatban mégis ott állt előttem, csöpögött róla a víz, és ha nem én lettem volna az az ember, aki instant fojtogatni szerette volna, akkor azt mondanám, hogy úgy nézett ki, mintha egy nedves álomból lépett volna elő, hisz remek formában volt, hasfalát finoman kidolgozott kockák alkották, vállai szélesek és izmosak voltak, tetoválásai pedig abszolút röhejesen néztek ki.

- Mondd, mit tehetek érted?

- Elfáradtam, nem akarok többet úszni – mondta kimerülten, nyoma sem volt a tíz perccel korábbi energia bombának, aki úgy pancsolt, mint egy kisgyerek, helyette minden bejelentés nélkül fogta magát és mellém telepedett, fejét ölemben pihentette, kitúrva koktélomat a helyről.

- És ki mondta, hogy ezt szabad? Mi lesz, ha lefényképeznek? Engem kinyír Sarah-Jane, ha megtudja, hogy lazsáltam, ahelyett, hogy neked ugráltam volna.

- Fogd be és babráld a hajam! Utána hozhatsz nekem egy kis kaviárt, mert megéheztem. Így az a nő sem fog tudni belekötni. Most boldog vagy? Kell még valami, vagy hozzá fogsz? – Hangja követelőző és gyerekes volt, majdnem szembe is röhögtem. Majdnem...

- Babrálja a halál! Kelj fel és szárítkózz meg! Utána visszamegyünk, mert meghalok éhen!

- Rendelhetsz itt is valamit enni, mind a banda számlájára megy – ajánlotta teljesen közömbös hangon, mintha fán teremne a pénz.

- Naná, hogy utána az orrom alá dörgölhesd ezt is! Kösz nem!

- Miért vagy ilyen elutasító? Nekem több pénzem van, mint amennyit el tudnék költeni, akkor miért ne adhatnék belőle annak, akinek csak szeretnék?

- Azért, mert nem mindenki dúskál a pénzben, van akinek keményen meg kell érte dolgozni, az pedig, hogy ilyen könnyedén kezeled ezt a dolgot, csak bebizonyítja, hogy te nem ezek közé az emberek közé tartozol.

- Semmit nem tudsz rólam, szóval ne ítélkezz, inkább tedd azt, amiért fizetnek, legyél cuki és csöndes, közben pedig engedelmeskedj nekem!

  Erre már nem volt mit mondanom, vagyis volt, csak az már túlment volna a jó ízlés határán, aztán meg nem akartam egy medence partján jelenetet rendezni egy kis hülye sztárocska miatt, aki épp józanodik és hamarosan fájni fog a feje, nekem pedig ki kell szolgálnom majd, minden apelláta nélkül. Miért nem kaphattam Tom Odellt?

  Nagy levegőt vettem, kibontottam nedves haját és szétterítettem már csurom vizes rövidnadrágomon, ami elázott a kontaktustól - szóval jött nekem egy új, száraz nadrággal, mivel ebben úgy néztem ki, mint aki bepisilt -, majd ujjaimat a nedves tincsekbe vezetve masszírozni kezdtem fejbőrét és kedvem szerint játszadoztam fürtjeivel. Szemeit lehunyta, így nem láthatta azt az ideges pillantást, ami automatikusan arcomra ült, ahogy belekezdtem a műveletbe. Halkan dorombolt, mély torokhangon, mégis tisztán észrevehetően. Ha nem ültem volna húsz centire tőle, akkor nem is veszem figyelembe, azonban így lebukott, mennyire is élvezi, ha a hajával babrálnak. Ez kicsit felbátorított, szóval egy adott pillanatban óvatosan belemarkoltam és meghúztam, ahogy akkor szoktam csinálni, ha csókolózom valakivel. Ajkai elnyíltak, tenyereit pedig combjaira simította, belemarkolva nadrágjának anyagába, szóval újra megtettem...és újra...egészen addig, míg váratlanul fel nem ült és fülig vörösen, ijedt szemekkel nem kezdett fixírozni.

  Amint pillantásom ölében összekulcsolt kezeire tévedt, azonnal levágtam mi a szitu, tehát normális, hogy hangos hahotába kezdtem. Nevetésemnek köszönhetően még inkább elvörösödött és jobban álló farkára szorította kezeit, hátha ezzel le tudja lapítani, de nem nagyon ment neki.

- Szerintem menj a mosdóba és gondoskodj a problémáról – javasoltam fuldokolva a nevetéstől.

- Ez nem olyan vicces, mint amilyennek tűnik – puffogott, majd felállt, sarkon fordult és elsietett, be az épületbe, engem magamra hagyva a koktélommal, ami eddig türelmesen pihent az asztalon.

  Teljesen szétterpeszkedtem a kényelmes ülő alkalmatosságon, nyugodtan kortyolgattam az italomat, amikor valaki a hátam mögé lépett, ünnepélyesen kihúzta magát és megvárta, míg felnézek rá. A poharam kiesett a kezemből, szemeim pedig elkerekedtek, de nem meglepetésemben, hanem dühömben. Ajkaimat keskeny vonallá préseltem, majd felemelkedtem helyemről. Majdnem egy magasságban voltunk, annyi eltéréssel, hogy az ő vállai sokkal szélesebbek voltak, makulátlan kék inge és galambszürke nadrágja pedig szöges ellentétben voltak az én szakadt trikómmal és még mindig nedves nadrágommal. Haja sokkal őszebb lett, mióta utoljára találkoztunk, szemeiben pedig gőg csillant.

- Mit keresel itt, James? – kérdeztem kimérten.

- Amanda és én ebben a hotelben szálltunk meg, az erkélyről láttalak téged és a barátodat, gondolom. Édes fiú, szeretném majd megismerni. Gondoltam lejövök köszönni nektek, de mire felöltöztem és lejöttem már sehol nem volt.

- És azt hiszed, hogy én akarok tőled bármit is?

- A lányom vagy, az Isten szerelmére! Legalább egy pár kedves szavad lehetne hozzám. Mindazok után, amiket érted tettem, legalább ennyit elvárnék tőled.

- Szóval csak azért tetted, hogy később az orrom alá dörgölhesd! Hidd el, James, ha tehetném akkor visszaadnám, de sajnos ez lehetetlen. Szóval, ha csevegni jöttél, akkor vissza is mehetsz Amberhez és csinálhatjátok tovább, amit eddig! – vágtam hozzá, majd sarkon fordultam és elviharzottam, elsuhanva egy zavarodott Harry mellett, ám nem is foglalkoztam vele, egyszerűen csak el akartam tűnni apám közeléből, hogy nyugodtan felhívhassam Roch-t, aki azonban ki volt kapcsolva... Remek...Ilyen szerencsém volt nekem is.

06.

Hello again angyalkák, remélem mindenki el van, és remekül szórakozik a suliban/egyetemen. Csak viccelek, el tudom képzelni mennyire unjátok, ezért gondoltam feldobom a napotokat, iigen, egy új résszel <3 Jó olvasást cicáim, várjuk szeretettel a kommenteket és a különböző véleményeket!

xoxo Málna

Hatodik rész ( Rochelle szemszög )

Zene a részhez

  A pia meg a kis füves cigi teljesen kiment a szervezetemből mikor visszafelé sétáltam Tim limuzinjához, Elle pedig szívesen kísért engem vissza különböző idiótaságokkal teletömve a fejemet, amitől a pozitív aurám mintha be lett volna szennyezve. Fáradtan konstatáltam mennyire gáz első benyomást keltettem, nem beszélve arról mennyi minden vár még rám az alatt a pár nap alatt, hiszen mindenki tudja, vannak még ráadások. Barátnőmmel röhögve sétáltunk, viszont amint megláttam a zenészt a limuzinnak nekidőlve, teljesen elakadt a lélegzetem, és még én kéne vele töltsek annyi napot? Te szent szar, nem hiszem, hogy átgondoltam, bár nem maradt olyan sok választásom. Sarah-Jane azt mondta mindent kell teljesítenünk amit kér, tehát a többiek most megúszták, bár elképzelve az arcukat nem hinném, hogy annyira fognak örülni ennek mikor meghallják a híreket. Már dobtak is a vezetőmnek egy üzenetet, utána elköszöntem Elle-től, mivel Tim már be is szállt a kocsiba rögvest amint megpillantotta fáradt arcomat. Unottan kezdte piszkálni a telefonját, rajtam meg úrrá lett a kíváncsiság, mint ahogy általában szokásom, ezért óvatosan arrébb húzódtam, hátha jobban látom mit csinál. Egy ülés választott el tőle, ezért összeszűkítettem a szemeimet, ő pedig kifejezéstelen tekintettel nézett rám.

- Ha zavar a kocsinak a fénye szólhatok kapcsolják le.

- Ahaha, nem nem, dehogy, megvagyok. – heherésztem egyre jobban pirulva, nope, ez határozottan nem fog menni több napig. Egy sztár mellett lenni kicsit sok a szervezetemnek, és nem csak.

- Furcsa vagy. – kommentálta, majd visszatért a telefonjához. Kerek szemekkel dolgoztam fel mit mondott, te jó ég, ez borzalmas. A furcsa sose jelent semmi jót, ezért megpróbáltam kitapintani pontosan mire is értette a furcsát pontosan. A válasza egyszerű volt, viszont annál jobban tele információval, valószínűleg megérezte a kétségbeesést körülötte. – Furcsa, egyedi. Mit nem értesz?

- Semmit. – szaladt ki a számon.

- Mi a holnapi programunk? – váltott témát hirtelen a svéd barátunk.

- Mi? Hát ez egy nagyon jó kérdés. – motyogtam vörösödve. – Ezt neked kellene kitalálni. Te kell tudd mit akarsz meglátogatni.

- Rád bízom magam. – felelte le sem véve a szemét készülékéről, ettől picit ideges lettem, az érzelmeim meg rögtön a felszínre törtek.

- Elraknád azt a telefont? Ha valakivel beszélsz legalább azzal tiszteld meg, hogy a szemébe nézel!

  Kék szemei amúgy is varázslatossá tették a tekintetét, viszont mikor meglepetten néz, amitől a szemei még nagyobbak lesznek, a helyzetem nem lesz rózsásabb tőle. Teljesen elfelejtek gondolkozni, ami elég nagy probléma, mivel így is alig tudok vele normálisan kommunikálni, néha túlságosan haverira fogom a figurát, ami lehet neki bejön, de én attól még óvatosabban akarok hozzáállni a dolgokhoz. Szótlanul néztük egymást, eszembe jutott vajon most mire gondol, mikor hirtelen szája felfelé görbült, megeresztett felém egy félmosolyt amitől valahogy kirázott a hideg, az egész olyannak hatott mintha huncut gondolatok járnának a fejében, ettől pedig a szívem még hevesebben kezdett verni. Nem mutathattam ki neki mégis mi folyik a szervezetemben, és főképp az agyamban, ezért megpróbáltam a hotelig megbeszélni vele a dolgokat. A mappán mutogattam mik a választások, meglepetésemre kiderült nem akar menni egy helyre se bulizni, inkább az ételek, italok, és múzeumok érdeklik, ezért azokat karikáztam be a lapokon. 

  A rajongók elárasztották a hotel bejáratát és előterét, Tim arcán pedig megjelent egy kisebb fintor mikor meglátta őket, szemeire kanyarította Ray Ban napszemüvegét, úgy ugrott ki a kocsijából, én pedig szorosan mögötte mentem. A hatalmas szekrények, akik elméletileg emberek, védtek minket a vakuktól, meg a sikoltozó lányoktól, a végén problémamentesen jutottunk fel az ő szobájához…ami elméletileg egy szoba kellett volna legyen, gyakorlatilag viszont egy teljes apartman. Konyhája is volt, fürdőszobája, ami körülbelül vetekedig a miénkkel, az egyik szobában dupla ágy, rögtön onnan kifelé egy nappali szerűség. Az asztalon pezsgő várta, de az én szemem inkább a bárpulton ragadt le.

- Délután háromkor megyünk az első múzeumba. – hadartam miközben lassan a pult felé vettem az irányt. – Italt?

- Szokásosat.

- Szóval eljutottunk arra a szintre? – kérdeztem nevetve, ezen még ő is elmosolyodott

- Tölts magadnak is valami finomat. Egyedül berúgni nem vicces.

- Uh? Be akarsz rúgni?

- Veled. Ha még bírod az iramot.

- Én ne bírnám… - nevetve öntöttem neki félig vodkával tele a poharat, ha annyira kétségbeesetten próbált lerészegedni akkor ki vagyok én, hogy az útjába álljak?

- Ja, elfelejtettem egy pillanatra, hogy beosztottak mellém egy drogost.

- HEE? Így látsz engem? – legörbült a szám miközben öntöttem magamnak is egy kis öreg Jack-et.

- Hogyan máshogy látnálak? Le merem fogadni, te voltál az aki ráesett a sátramra.

- Nem emlékszem ilyesmire.

- Mert részeg voltál. Cheers. – vigyorogva koccintotta poharát enyémhez, miközben én durcásan néztem mindenfelé, csak éppenséggel rá nem. Nagyon sokat nem szabad néznem a szemeibe, mivel a végén olyat teszek amit tényleg megbánnék, magamról varázsolom le a bugyimat, és ráugrok, mint egy tigris a prédájára.

  Mire mindketten feleszméltünk már réges régen sütött a nap, mi pedig még mindig ittunk, pedig nagyon úgy tűnt elég lenne belőle. Fetrengve nevettem a földön, szó szerint, miközben ő épp egy régi cikis emlékéről mesélt, bár neki se ment olyan jól, mivel a szavai egymásba olvadtak, az utolsó kortyot itta ki a pezsgőjéből mire én is befejeztem a nevetést. Sose gondoltam volna milyen vicces is tud lenni ez a Tim, olyan kőszobornak hatott, bár az a sanda gyanúm volt, hogy a pia teszi, csoda, hogy erre én is rá tudtam jönni amilyen részeg voltam. Vigyorogva emelkedtem fel a helyemről, és ügyetlenül ültem mellé a kanapéra.

- Tudod mi volt az első gondolatom mikor megláttalak?

- Hmm? – félmosollyal az arcán figyelte szerencsétlen mozdulataimat, miközben én tovább beszéltem, bár egyáltalán nem hiányzott még több ciki a mércémhez.

- Micsoda szexisten. – ezen rögtön elnevette magát, megfogta a hasát előredőlve az ülőgarnitúrán. – Most komolyan. Damn. Néztél már tükörbe?

- Ez is benne van a munkaköri előírásodban? – egyik kezével átölelte a vállam amitől azt hiszem még jobban kivörösödött az arcom.

- Mégis mi?

- A flörtölés. – lehelte, szemei furcsán csillogtak a sok ital miatt, fehér bőre is kivörösödött tőle.

- Ah, nem tudom. – hirtelen felálltam a helyemről. A józanabbik felem megszólalt, és még milyen jól tette. Ha ez így haladt volna tovább akkor ágyban kötöttünk volna ki, nem éppen azért mert annyira fáradtak vagyunk. Bezárkóztam a mosdójában, kétségbeesetten csúsztam le az ajtón, remegő ujjakkal tárcsáztam barátnőm számát. Ezekben a helyzetekben csak ő tud megnyugtatni, azt se néztem meg hány óra, csak hívtam, mint az őrült ameddig fel nem vette.

- Mondd gyorsan és röviden. Fürtös éppen elküldött egy egzotikus faszomért. – hallatszott ahogy a másik oldalon zuhog az eső, barátnőm pedig nagyon siet.

- Majdnem túl közel kerültem Timmo-hoz.

- Timmo? Ki a…te részeg vagy. – nevette el magán jóízűen, én viszont kétségbeesetten figyeltem ahogy mozog a jacuzzi. – A svédről beszélsz?

- Ki másról? Lerészegedtünk. Mint a seeeegg~.

- Azt hallom. Legalább a tied jófej, az enyém egy szószátyár kisasszony és ki nem áll.

- Túlzás lenne azt mondani, hogy jófej, de majdnem felszedett.

- Mivel?

- …a tekintetével.

- Istenem, vegyél fel egy napszemüveget! O-ó.

- Mi az? – izgatottságomban felálltam a helyemből, de rögtön vissza is szédültem. Elle idegesen szívta be a levegőt, majd kifújta.

- Mennem kell. Fürtös éppen kint rohangál félmeztelenül. Hívlak majd.

  Kuncogva raktam el a zsebembe a készüléket, el telt jó pár perc mire képes voltam felülni megszokott helyemről, és még több míg kievickéltem a nappaliba, ahol meglepetésemre a híres Avicii úgy aludt kezében egy pezsgővel, akárcsak egy kisbaba. Ölelte magához, mintha csak az élete múlott volna rajta, ha belegondolok milyen rossz lesz felkelteni a múzeumi látogatásra belehasad a szívem, mivel ebben a pillanatban úgy tűnt, mint egy kis angyal. Mosolyogva billegtem oda hozzá egy vékony takaróval. Óvatosan levettem a sapkáját, ettől piszkos szőke tincsei össze-vissza hullottak az arcába, ő viszont meg sem moccant, olyan mintha kiütötték volna. Mégis mennyit lehettem távol? Öt percnél többet biztosan nem…Rákanyarítottam a lepedőt, utána beállítottam csörögjön az órám a megfelelő pillanatban ahhoz, hogy időben el tudjunk indulni. Mivel nem volt merszem befeküdni az ágyába ott aludtam el a másik kanapén telenyálazva azt.

05.

Aloha, kedveseim!

Meghoztam az ötödik részt, remélem nektek is tetszeni fog, akárcsak nekünk. Nem bővítettem ki, mert az igazat megvallva annyi energia se maradt benne, hogy egyenesen üljek a székemen, szóval remélem elnézitek nekem.

Millió ölelés!

C. 

Ötödik rész ( Jiselle szemszöge)

Zene a részhez

  Hálát adtam az égnek Roch emberfeletti sebességéért, aki pár perccel az üzenet elküldése után már meg is jelent. A dolgok Jeffel kicsit eldurvultak, nagyon nem vette a lapot, hogy ez semmi több nem volt, mint egy kis szórakozás a sátorban, szóval kénytelen voltam ráuszítani az én édes kedves barátnőmet, aki fél perc alatt kipenderítette a sátorból a begerjedt seggét. Azonnal Roch nyakába ugrottam, hálásan megköszönve neki a szíves közreműködést.

- Szóval, hogy mentek a dolgok a mi kis svédünkkel? – kérdeztem mikor kísértem a VIP bejárat felé.

- Semmi különös. Szarrá égettem magam, égés elleni kenőcsöt nem csomagolt anyukád véletlenül? – masszírozta halántékát, szemeit szorosan a földre szegezve. – De most meg azt akarja, hogy végig a személyi asszisztense maradjak, mert kedvel. 

- Na ez remek hír! Így legalább le tudod róla nyűgözni az alsó gatyát – ugrattam nevetve.

- Persze! Mint akkor, mikor elárultam neki, hogy beálltam, mint atom a koncertje után. Tényleg, egy igazi csábító démon vagyok. Valószínű tovább fogok bénázni, főleg ha túl sok időt kell együtt töltsünk. Komolyan, elég zavarba ejtő a pasi már anélkül is, de ha rám néz...khm...azok a kibaszott kék szemek. Hihetetlen.

- És ott is van! A hajnali fény megcsillan sapkával fedett, piszkosszőke tincsein, kék szemeiben a remény ragyog, ahogy pedig pillantása rád vetődik, ajkai csak egy egészen kicsikét elnyílnak ámulatában – narrálom röhögve, de ezzel csak egy jó nagy sallert érek el.

- Tízkor érkezik az 1D, nem? – kérdezi a semmiből, minden bevezetés nélkül.

- Igen. Alig várom, hogy ugrálhassak nekik.

- És a party pooper visszatért – sóhajt lemondóan, de totál nem értem mire gondol. – Ne legyél ilyen negatív! Elszórakoztatjátok egymást. A szöszi bandatag nagyon jól néz ki. Igazán helyes, ha rám hallgatsz.

- Sajnos nem esetem a szőkék. Meghagyom neked őket. Legalább is egyet biztosan.

- Menj aludj pár órát, mielőtt nekiállsz a bandának asszisztálni. Elég szar lesz, elmondom neked. De biztosan nagyon jófejek... Mármint szerintem azok...

- Nem is ismered őket! Menj a hercegedhez – nyomtam két puszit arcára, majd megvártam, míg elhajtanak a fancy limuzinban, hogy utána visszasétáljak a sátrunkhoz és bedőljek, majd pillanatok alatt el is aludjak.

  Kilenc után kicsivel keltem arra, hogy valaki eszeveszett tempóban veri a sátram tetejét, szóval automatikusan a fejemre húztam a párnát, remélve, hogy elmegy. De egyre gyorsabb lett a becsapódások tempója, és nagyjából két percen belül zuhogni kezdett az eső. Nem cseperegni, vagy csapkodni kicsit, hanem megnyíltak az ég csatornái és ömlött a víz. Az amit pedig addig a zene dübörgésének hittem, arról kiderült, hogy mennydörgés és villámlás. Kinyitottam a sátor cipzárját és kidugtam a fejem. Az ég sötét volt, a fellegek pedig vastagon borították be, átláthatatlan takaróval fedve Chicago boltozatát. 

  Hálát adtam az égnek, hogy anya csomagolt gumicsizmát és esőkabátot. Néha az idegeimre ment, de hát amikor ilyen kis tyúkanyó volt, akkor mégis mentál jegyzetben megköszöntem neki. No meg írtam egy gyors üzenetet, köszi a gumicsizmát és esőkabátot. Luv ya, szöveggel. Györsan magamra kaptam a ruháimat, hajamat felkötöttem, majd mikor a szemüvegem is az orromon csücsült, elhagytam a biztonságot jelentő sátrat, hogy belevessem magam az esőben lézengő személyzet halmazába, akik a bokáig érő pocsolyában próbálták a dolgukat végezni. Volt aki mezítláb caplatot, vagy esetleg papucsban akart átvágni a sártengeren, de olyan is akadt, aki a tócsában kereste cipőjét, mert elhagyta. 

  Az eligazító sátorban reggelit osztogattak, biróst és kávét, ami nagyon nagyon kellett, szóval mindjárt le is nyúltam egy egész termosszal, amit Des nem nézett jó szemmel, de végül elengedett. Megkaptam az aznapi programomat, vagyis igazából az asszisztenskedésem két napjára való feladatomat, három egész oldalt még hozzá arról, amit szeretnek, nem szeretnek, esetleg szükségük lehet rá. Ezért utáltam annyira a gazdag embereket...Olyanok voltak, mint a kisistenek, akiknek minden kívánságát teljesítették, míg a normális, középkategóriás emberek, akiket nem vetett fel a pénz, keményen dolgoztak, hogy élhető körülményeket teremthessenek a családjaiknak. Erre ezek a rohadékok pezsgőt és sajttálat kértek, kaviárt, szendvicseket és minden ilyesmit, aminek már csak az olvasása is elég lett volna, hogy falra másszak, ha nem kellett volna tíz percen belül a VIP bejáratnál prezentálnom még egy másik lánnyal és két sráccal együtt, akik közül az egyik Jeff volt.

  A találkozás nem is volt olyan kínos, eltekintve attól a ténytől, hogy olyan elégedetten bámulta a nyakamon éktelenkedő véraláfutásokat, mintha legalább is aranyból csinálta volna őket. Szőke haja rendesen el volt ázva, ugyanis elfelejtett esőkabátot hozni, amikor pedig osztogatták őket, akkor még nem volt ébren. Zöld szemei játékosan csillogtak, amik igazán jól néztek volna ki lila foltokkal. Amiket téglák okoznak...mondjuk az én kezem által... Elhaladtomban majdnem elütöttem, de szerencséjére túlságosan nagy sár közepén állt, szóval ki kellett kerülnöm.

- Van egy kis meglepetésem! – csiripelte Sarah-Jane feltűnően jókedvvel, ami rosszat sejtetett. – Mivel négyen vannak a bandában, ti pedig szintén négyen vagytok, ezért mindenki kap egy-egy fiút a bandából. Nem mondom, hogy húzzatok, de így lenne igazságos. Azonban, mivel mind tudjuk, hogy az este szabályt szegtetek, ezért erre nincs lehetőség. Milyen kár – biggyesztette le ajkait színpadiasan, mire majdnem felnevettem. – Így hát, sorolom, kihez lesztek beosztva. Jeff, te kapod Niallt, Kirsten, te Louisszal fogsz foglalkozni, Tom, te Liamhez vagy beosztva és Harry-vel a mi kis partiállatunk fog foglalkozni, Jiselle. Öt percen belül megérkeznek, vágjatok jó képet, és semmi szín alatt ne igyatok, drogozzatok vagy okozzatok nekem csalódást! – Sarah-Jane szónoklatát hallgatni olyan volt, mintha a már amúgy is szakadó eső csak ezerszer rosszabbá vált volna. 

  Esernyőkkel felszerelkezve várakoztunk a kisbusz megérkezésére, ami nem is késett. Szépen sorban felálltunk az ajtaja mellett, felhúzott esernyőkkel, és vártunk...Az első dolog, ami felbukkant, az egy borzas szőke buksi volt, amihez makulátlan, széles vigyor társult és csillogó kék szemek. Ő volt Niall Horan, aki minden gondolkodás nélkül, mezítláb ugrott ki a járműből, hogy Jeff azonnal mellette teremjen az esernyővel, ezzel megóvva az ömlő víztől. Őt követte Liam, közömbösségét meg sem próbálta leplezni, azonban szemének enyhe vörös árnyalata azonnal elárulta, hogy csak le van eresztve a vicces cigi után. Így már minden világos volt. Louis egy biztonsági őr nyakába kapaszkodott, még ki sem szállt az autóból. Mezítláb volt, fehér zokniján pedig masnik virítottak, amiket valaki filccel rajzolt rájuk. Utoljára maradt Harry, aki akkora volt, mint egy létra, legalább 1,80 magas, haját kontyba fogta, nevetséges kanárisárga ingében pedig inkább hasonlított valami nyolcvanas évek beli pornósztárra, mint világhírű énekesre. 

- Szépek a szemeid – szólalt meg köszönés helyett, amitől azonnal homlokomra szaladtak szemöldökeim.

- Pardon?

- Úgy vélem jó, ha az ember bókkal kezdi a beszélgetést. Az gördülékenyebbé teszi a kommunikációt – magyarázta, miközben valaki a kezébe nyomott egy nagyobb táskát, isten tudja mikkel benne.

- Hát, akkor a rossz embert fogtad ki. Nem vagyok az a beszédes fajta – hadartam, majd sebes léptekkel próbáltam a világsztárt is arra ösztönözni, hogy csapjon a lovak közé, mert nem volt kedvem tovább ácsorogni az esőben.

- Ugyan. Szerintem remekül ki fogunk jönni a fesztivál alatt. Olyan hamar egy hullámhosszra kerülünk, hogy észre se fogod venni. Csak figyeld meg. 

  Azonnal lefékeztem, csacsogása az őrületbe kergetett, már ez a reményteli kis fecsegés is arra ösztönzött, hogy a fejébe húzzam az esernyőt és ott hagyjam. Nem tudott rólam semmit, fogalma sem lehetett róla, hogy eszem ágában sem volt egy hullámhosszra kerülni sem vele, sem egyik haverjával sem. Esőkabátom kapucnija alól néztem fel rá, szemeiben vidámság csillogot, arcán pedig megjelent egy kis gödröcske, amit a hülye vigyora idézett elő. Szeremcsére viszonylag hamar vette a lapot, villámokat szóró pillantásom talán elárult.

- Vagy akár csöndben is maradhatok – szólalt meg végül beletörődötten, majd minden további beszélgetéstől mentesülve mentünk a banda számára kijelölt sátor felé, ami egy zöld monstrum volt, szilárd tetővel és ajtóval. Már amennyire ajtónak lehetett azt nevezni.

  Belül tágas volt, a falak mentén asztalok és kanapék, minibár, hűtő és légkondi minden mennyiségben. A lámpát ugyan fel kellett kapcsolni, mert a fellegek miatt elég sötét volt, de még így is otthonosabb volt, mint a mi sátrunk, vagy bármilyen helyiség, amiben ittlétem alatt voltam. Még délelőtt volt, szóval a koncertig még volt egy csomó idő, ezért kényelembe helyezték magukat, elfoglalva egy-egy kanapét. Niall kénytelen volt lábat mosni, de hát ez kit érdekelt, mikor a szoba másik feléből Harry olyan áthatóan méregetett, hogy kedvem lett volna megfojtani abban a vízben, amiben a szöszi a lábát mosta. Nem tettem.

- Szóval... Ha már ilyen szépen összegyűltünk – kezdte Sarah-Jane, aki a semmiből bukkant fel, kezében egy vaskos mappával, amit a kezembe nyomott, amint meglátta, hogy az ajtó mellett ültem, és véletlenül semmi dolgom nem volt. – Szeretnélek először is köszönteni benneteket a Lollalapoozan, remélem nagyon jól fogtok szórakozni, az itt töltött idő alatt. A személyzet minden kívánságotokat teljesíti, legyen az bármilyen jellegű, bármilyen órában. Bátran forduljatok hozzájuk, vagy akár hozzám is, ha panaszotok van rájuk.

- Izé...nekem lenne... – szólalt meg Harry tétován, mire minden szem rá szegeződött, az enyém hozzá még dárdákat is lövellt felé, remélve, hogy befogja a száját, mielőtt én teszem.

- A lány, aki mellém van beosztva túlságosan mogorva... Lelohasztja a jó hangulatomat.

- Sajnálom, ezen nem tudok segíteni. Talán adjatok neki egy jointot és attól felvidul – válaszolta szarkasztikusan Sarah-Jane, ezzel alaposan meglepve mindenkit. – Ezt a pár napot kibírjátok együtt. Csak akkor fordulj hozzám, ha a panasz valós. Ilyen jelentéktelenségekkel ne fárassz!

- O-oké – habogta az énekes, majd kerek szemei rám tévedtek, ahol semmi bíztatóval nem találkozhatott, de legalább realizálta, hogy két napig velem lesz összezárva, minden kiút nélkül.

04.

Hellou! Hoztam most is a friss részt, lehet nem olyan hosszú, mint ahogy én azt akartam volna, csak jelenleg úgy érzem az egyetemi élet szolidan kikészít, viszont ennek ellenére is akarok írni, remélem tetszik nektek a részek, várjuk szeretettel a véleményeket, mindenkit egyaránt meghallgatunk! Legyen egy remek estétek ma, és legyetek továbbra is királyak! <3

xoxo Málna

Negyedik rész ( Rochelle szemszög )

  Vigyorogva, akárcsak egy vadalma, járkáltam össze-vissza hátul elrendezve mindent ami csak kellett ahhoz, hogy egy sikeres koncertje legyen az én kedvenc előadómnak. A negyedik tequila shot amit Carlos segítségével lenyomtam kezdte megtenni a hatását estére, ugyanis kissé túl óvatosan lépkedtem a sok drót között, kissé hiányzott barátnőm társasága mivel nem érezném részegen ilyen egyedül magam, de nem mondhatom, hogy nem élveztem még így is, hiszen élőben láthattam Pinket meg John Newmant, legalábbis hátulról miközben készítettem éjjelre a dolgokat

   . Az agyamban rengetegszer lejátszottam milyen lesz majd Avicii előadása, hogyan fogjuk köszönteni kedvenc Moet pezsgőjével, mit fogok elhablatyolni neki miközben a sátorjához vezetem hatalmas vigyorral az arcomon…nos valahogy az éjjel nem olyanra sikeredett, mint ahogyan én azt megálmodtam, sőt, ha lehet nem is lehetett volna rosszabb. Mindenki tudta, hogy Sarah-Jane szigorúan megtiltotta az alkohol fogyasztást munka közben, a gond csak az, hogy 90%-ban dolgozunk, 5%-ban alszunk, a maradékban pedig eszünk és vécézünk. Már első nap kikötötte a szabályokat, mégis mivel annyira leleményesek vagyunk sikerült kikerülnünk őt egész végig, azt kell mondanom annyit ittunk amennyit csak nem szégyelltünk, legalábbis addig míg tudtuk normálisan végezni a dolgunkat, mivel még elmegy pár sör meg shot, viszont azt mi se akartuk, hogy kiüssük magunkat, mert akkor minket is kiütnek a munkahelyünkről.

  Addig remekül haladtak a dolgok, míg meg nem érkezett Avicii, ugyanis helyettem egy másik fiú fogadta, mivel én akkor éppen a levegőben lógtam rendezve a fényeket meg a kábeleket az előadására. Elég keményen szitkozódtam magamban miközben méterekkel az emberek felett lebegtem akárcsak egy sárkány, az én feladatom lett volna a fogadás, de már az elejétől kezdve elcsesztem. Abban reménykedtem ha meglát akkor rögvest belém szeret, és akkor lehet pár aranyos kék szemű, szőke hajú gyerekünk a továbbiakban, de Sarah-Jane újra beleszólt az életembe. 

   Miután lerendeztem a fényeket elhatároztam bosszút állok amiért meggátolta én és Tim szerelmünk kialakulását, ameddig senki se figyelt elsétáltam a néző sor előtt akárcsak egy ninja, de sajnos nem lettem eléggé láthatatlan mivel Avicii koncertje elkezdődött vele együtt pedig a csillámporok is, amik egyenesen a hajamba szálltak. Úgy éreztem magam, mint egy csillámpóni azzal a sok fénylő papírral a hajamban, de nem is nagyon vettem a figyelembe, a barna szemeim meglepetten akadtak meg barátnőmön amint éppen egy szexisten vállán salimpál egy hatalmas brazil zászlóval. Megráztam a fejemet ezzel elindítva egy ezüst csillámhullást a földre, a látvány viszont még mindig ugyanaz, úgy tűnik nem a pia tette, tényleg Elle vigyorgott felfelé ismeretlen csávókkal. Határozottan beférkőztem az első sorba, közben az egyik svéd barátunk kedvesen kezembe nyomott egy szál cigit, én meg köszönet jeléül megcsókoltam a száját egy pillanatra, utána viszont tolakodtam tovább brazil elvtársaink felé.

  Elle energikusan integetett, sose láttam még ilyen vidámnak meg túlbuzgónak, jól esett végre pozitív aurával ragyogva látni a nézőtéren, úgy tűnik nem én vagyok az egyetlen aki szart a szabályokra, és lelépett a megadott helyéről. Ramon felemelt mellé én pedig hitetlenül elnevettem magam.

- Csak annyit árulj el honnan jöttek ezek! – ordítottam barátnőm fülébe.

- Jó kérdés! Majd elmondom!

- Találhatsz még párat, én egy svéddel találkoztam.

- Legalább olyan amilyet szeretsz? – vigyorogva emelgettem felfelé a szemöldököm, ő meg fejével Avicii felé bökött. – Inkább figyeld a férjed produkcióját!

- Waaaaaaaaa!!! Soooo wake meee uppp wheeen iiiiit’s aaaaall oooooveeeeeeer~! – mint az idegbeteg kezdtem énekelni a híres számát, akárcsak a többiek velem együtt.

  Egész a végéig buliztunk a többi fesztiválozóval, teljesen elfelejtettem a kötelezettségeimet, bár végig a nyakamban ugrálgatott a STAFF nevezetű kis nyakbavalónk, valahogy nem igazán vettem észre mikor kedvencem éppen előttem pár méterre rázza a kezét, és buzdítja a közönséget a táncolásra, néha megeresztve egy szívfájdítóan ellenállhatatlan vigyort mindenki felé. A koncert végeztével viszont vezetőnk paprikavörös arccal büntetett minket a kihágásunk miatt, őszintén szólva annyira nem is volt rossz, hiszen akár ki is csaphatott volna minket páros lábbal, ennek ellenére egy „kisebb” büntetést kaptunk tőle, szemét szedést. 

  Hajnali ötig szedtünk, ami nem volt olyan sok, mivel fél órát tartott a mi kis buzgó munkánk, tehát fél óra telt el Avicii koncertje óta, még mindig extázisban voltunk, az pedig csak dobott az adrenalinon, mikor megjelent Jeff hollandjaival, akik meg voltak megpakolva finomságokkal, beleértve a piát meg a füves cigit. Innen a határ a csillagos égnek bizonyult, fetrengtem a földön egy abszolút helyes hollanddal, legalábbis ittas és beszívott állapotomban totálisan annak tűnt. Próbáltuk megérteni egymást angol segítségével, de valahogy nem akart sikeredni, ezért inkább hagytuk, hogy a nyelvünk tegye meg a beszédet hangszálaink helyett. Teljesen belemerültem ebbe a mámorba amiből valamilyen vicces oknál kifolyólag újra a főnökünk ébresztett fel, teljesen leteremtett amiért nem Aviciivel vagyok, én meg botladozva indultam el a sátor felé ahol elméletileg ott kellene legyen. 

Úgy terveztem út közben kidolgozok valami hazugságot ami eléggé helyén való majdnem egy órás késésem miatt, viszont az embereket kikerülve valahogy nem tudtam másra koncentrálni csak arra ne röhögjek magamban akár egy félőrült azon, hogy majdnem eltaknyoltam az egyik kidőlt fesztiválozón. Társaink vizet osztogattak amiből én is vettem, hátha az legalább kitisztítja az alkoholt a szervezetemből még mielőtt megjelennék a DJ előtt, reménykedtem nem látszik rajtam mennyire beálltam, de már az elején rosszul kezdtem a dolgokat. A sátor bejáratához eljutottam, teljesen behúzva volt, egy papír jelezte ki van benne, én pedig kedvesen meg akartam picit pöckölni ujjaimmal az anyagát, hogy tudassam ki vagyok, e helyett megbotlottam a lábamban és effektív ráestem a sátorra. Bentről valaki felvert egy széket, sietősen kihúzva a cipzárt, pont akkor tápászkodtam fel a földről mikor egy magas férfi kidugta csodálkozó fejét.

- Avicii uram! Izé Tim…Berg…Mr. Begling. Mr. Berg? – összevont szemöldökkel néztem a sapkás fiatalra, aki körülbelül ugyanúgy nézett rám. Nagyot nyeltem megköszörülve a torkomat, azt mondták legyek komoly meg professzionális, szóval tetetnem kell befüvezve a komolyságot. – Arghm, elnézést a késésért Mr. Dj, halaszthatatlan dolgom volt. Rochelle vagyok, örvendek az országban!

- Mi volt az a puffanás? – kerek szemekkel nézett körbe a kivilágított területen, el kellett vörösödnöm mikor megláttam milyen szép kékek a látószervei, ráadásul nem segített a helyzetemen, hogy olyan közel hajolt el mellettem, mégis hogyan legyek professzionális mikor egy híres Don Juan áll velem szemben?

- Biztos valaki elesett aztán továbbállt, sok itt a részeg. – ráztam meg a fejem eltussolva a röhögésemet a csillámporos hajammal. Tekintete megakadt rajtam, barátságossága mintha a semmibe foszlott volna, kisebb idegesség lépett a helyébe.

- Egy órát vártam. – mormogta idegesen sarkon fordulva befelé véve az irányát. Kétségbeesetten követtem behúzva magam mögött a járatot, kapkodva mentem az egyik hűtőhöz a kulcsommal, megpróbáltam normálisan viselkedni, már amennyire tőlem telt ebben az állapotban.

- Víz? Vodka? Whiskey? Víz és vodka? Van Red Bull, narancslé, bor, Moet, szénsavas víz, Coca Cola, Rosé…

- Le akarnak itt itatni vagy mi a franc? – a hangja bár elég frusztrált volt mégis aranyosnak hatott svéd akcentusa miatt, elvigyorodtam, viszont rá is fagyott az arcomra mikor szemembe nézett.

- Szóval víz lesz? – köszörültem meg újra a torkomat, mivel az elején kissé sipákolva szólaltam meg.

- Vodka jó lesz. – dörzsölte meg a halántékát, majd leült egy kényelmesnek tűnő kanapéra.

- Keverjem?

- Tisztán.

- Az igen bazd meg. – mielőtt megállíthattam volna már kiszökött az „unprofesszionális” megnyilvánulásom, ennek köszönhetően Tim felemelt szemöldökkel nézett rám én meg kétségbeesetten rácsaptam a tenyeremet számra. Sajnos annyira erősre sikeredett, hogy a csattanás utána újra káromkodtam. – Bassza meg, au…Ahm, elnézést, máris hozom Mr. Berg…ling?

- Jesszusom elég lesz a Tim nem vagyok ötven éves. – jellegzetes sapkáját hátrébb csapta a fején. – Hozhatsz törölközőt is, olyan meleg van, mint a pokolban.

- Vizeset vagy szárazat?

- Istenem tök mindegy! – sietősen a kezébe adtam a törölközőt, majd a vodkát miközben körbe néztem a helyiségben. Hatalmas, ráadásul szinte minden zugban van egy ventilátor amitől sokkalta hűvösebb is van bent, mint kint. Egy több személyes fehér kanapét helyeztek el középre, tőle szemben egy nagyobb asztalt amin egy hátizsák pihent, gondolom a Dj volt a tulajdonosa, tükrök világítottak itt-ott, de azon kívül eléggé üres a terület.

- Még több vodkát? – kérdeztem mikor észrevettem már kiürült a pohár tartalma. Csendben megrázta a fejét, én meg mellette álltam további utasításokra várva, ez viszont nem következett be. Pislogva néztem ahogy kifejezéstelen tekintettel mered maga elé, innen közelről látszottak a karikás szemei, hófehér bőre, bár nyár közepe van. A haja rátapadt a homlokára, felsője is kissé izzadt lett a heves koncertje miatt.

   Kicsit szomorúan néztem, azt hiszem az ital már kijött belőlem, ezért elővettem egy doboz cigit, a kedvencem, színes volt, a vége pedig aranyozott. Mosolyogva rágyújtottam, akkor nézett fel rám kék szemeivel mikor meghallotta a gyújtómnak kattanását, ettől rögtön hátrébb léptem párat, teljesen elfelejtettem megkérdezni probléma-e ha rágyújtok, lehet allergiás rá, vagy valami…bár a képeken amiket stíröltem neten ő is cigizett egy páron, szóval csak nem zavarhatta, azért a biztonság kedvéért inkább megkérdeztem.

- Uh, zavar ha rágyújtok?

- Mivel már megtetted…

- Ehehe ups. Öö mármint, kérsz te is? – nyújtottam felé a dobozt, legszívesebben megütöttem volna magam ha nem lett volna túlságosan megalázó, bár szerintem ezt a részét már akkor átugrottam mikor nekiestem a sátorjának.

- Van nekem is. – ezzel pedig ő is elővette a sajátját kihúzva belőle egy szálat.

- Tessék, hamuzó. – mielőtt megállíthattam volna magam már hozzá is dobtam a saját jelével nyomtatott fehér, matt színű hamuzót. Kerek szemekkel kapta el bal kezével miközben engem nézett. Ettől leesett mégis mit tettem, úgy viselkedtem vele, mintha már évek óta nagy spanok lennénk, ha ezt meghallja Sarah-Jane vége van az állásomnak, de most már ténylegesen. Az egy dolog, hogy a koncerten voltam, utána pedig le is késtem a fogadását, viszont az már megint másik ügy, hogy úgy viselkedtem egy világsztárral, mint a tizennyolc éves öcsémmel…

- Jaj Istenem, annyira sajnálom! – ijedten rohantam oda hozzá, nagyokat pislogva bevörösödött látószerveimmel. – Nem akartam, egyszerűen megfeledkeztem kivel van dolgom, én komolyan nem akartam hozzád vágni! Könyörgöm ne mondd el a felettesemnek, mert akkor ki fog rúgatni! Azt mondták professzionális kell legyek, de annyira beszívtam…jaj ne. Ezt nem kellett volna elmondanom.

  Kétségbeesetten sétáltam egyik oldalról a másikra, jelenleg kettő eshetőségem maradt az egyik hogy elhallgattatom Aviicit, vagy megölöm vagy elrabolom, és akkor az örök időkig velem kell legyen, így nem tudná meg Sarah-Jane mekkorát bakiztam már az elejétől kezdve. Annyira megijedten, hogy észre se vettem hogyan figyel engem a híresség fáradt tekintetével, egészen addig míg el nem nevette magát. Akkor meglepetten néztem rá, rögtön meg is álltam amint a fülemet megütötte kisfiús nevetése. Éreztem ahogy a szívverésem feljebb megy kicsit ettől, olyan komornak, meg unottnak tűnt elsőre, hozzá se volt fogható ahhoz a férfihoz aki a koncerten ugrált, integetett, nevetett a közönségnek, néha pedig kommentált is nekik valamit. Látszott mennyire kikészítette a sok utazgatás, legalábbis ebben a helyzetben, viszont ahogy ott fogta a hasát a nevetéstől ő is csak egy normális 25 éves fiú, akárcsak a többi. Sajnos túlságosan hamar abbahagyta ezt az aranyos viselkedését, utána hátradőlt a kanapéján felrakva a lábát az előtte lévő kisebb asztalra, majd egy hosszút szívott cigijéből tekintetét le sem véve rólam.

- Menjünk lassan vissza a hotelemhez.

- Menjünk? – kérdeztem ijedten. Felemelte az egyik szemöldökét, kifejezéstelen arccal figyelte minden lépésemet.

- Megint van valami halaszthatatlan dolgod, mint például az első sorban táncolni egy brazil zászlóval a kezedben? – nagyot nyeltem kérdése miatt.

- Láttál?

- Nem volt nehéz, egy kibaszott brazil zászló volt a kezedben, nyakadban meg a STAFF szarság.

- Nem hagyhattam ki a koncerted. – sóhajtva megigazította a sapkáját.

- És most kiére akarsz ellógni.

- Senkijére! – háborodtam fel szerintem jogosan. – Nemsokára kell jöjjön a váltásom én meg mennék aludni a barátnőmhöz és…

- Nem. – válaszolta nemes egyszerűséggel miközben felvette a hátára táskáját. – Megmondom a főnöködnek, hogy te leszel mellettem végig míg itt tartózkodom.

- M-mi? De hát…miért?

- Mert végre találtam valakit aki úgy viselkedik velem, mint egy normális ember. – kilépett a sátorból én pedig megkövülten álltam ugyanazon a helyen ahol eddig is. Mikor látta, hogy nem jövök utána visszadugta a fejét. – Jössz?

Telefonom berezgett, ezért gyorsan elővettem a zsebemből, Elle írt egy rövid, de igen velős üzenetet, „ help”. Ajkamba haraptam, kértem egy órát míg elrendezem magam, és viszek magammal pár dolgot a hoteljéhez, ő csak bólintott, majd szólt, hogy a kocsijában fog várni a VIP kijáratnál, meg ha lehet, akkor ne kezdjek el az első sorban bulizni Flo Ridara.