05.

Aloha, kedveseim!

Meghoztam az ötödik részt, remélem nektek is tetszeni fog, akárcsak nekünk. Nem bővítettem ki, mert az igazat megvallva annyi energia se maradt benne, hogy egyenesen üljek a székemen, szóval remélem elnézitek nekem.

Millió ölelés!

C. 

Ötödik rész ( Jiselle szemszöge)

Zene a részhez

  Hálát adtam az égnek Roch emberfeletti sebességéért, aki pár perccel az üzenet elküldése után már meg is jelent. A dolgok Jeffel kicsit eldurvultak, nagyon nem vette a lapot, hogy ez semmi több nem volt, mint egy kis szórakozás a sátorban, szóval kénytelen voltam ráuszítani az én édes kedves barátnőmet, aki fél perc alatt kipenderítette a sátorból a begerjedt seggét. Azonnal Roch nyakába ugrottam, hálásan megköszönve neki a szíves közreműködést.

- Szóval, hogy mentek a dolgok a mi kis svédünkkel? – kérdeztem mikor kísértem a VIP bejárat felé.

- Semmi különös. Szarrá égettem magam, égés elleni kenőcsöt nem csomagolt anyukád véletlenül? – masszírozta halántékát, szemeit szorosan a földre szegezve. – De most meg azt akarja, hogy végig a személyi asszisztense maradjak, mert kedvel. 

- Na ez remek hír! Így legalább le tudod róla nyűgözni az alsó gatyát – ugrattam nevetve.

- Persze! Mint akkor, mikor elárultam neki, hogy beálltam, mint atom a koncertje után. Tényleg, egy igazi csábító démon vagyok. Valószínű tovább fogok bénázni, főleg ha túl sok időt kell együtt töltsünk. Komolyan, elég zavarba ejtő a pasi már anélkül is, de ha rám néz...khm...azok a kibaszott kék szemek. Hihetetlen.

- És ott is van! A hajnali fény megcsillan sapkával fedett, piszkosszőke tincsein, kék szemeiben a remény ragyog, ahogy pedig pillantása rád vetődik, ajkai csak egy egészen kicsikét elnyílnak ámulatában – narrálom röhögve, de ezzel csak egy jó nagy sallert érek el.

- Tízkor érkezik az 1D, nem? – kérdezi a semmiből, minden bevezetés nélkül.

- Igen. Alig várom, hogy ugrálhassak nekik.

- És a party pooper visszatért – sóhajt lemondóan, de totál nem értem mire gondol. – Ne legyél ilyen negatív! Elszórakoztatjátok egymást. A szöszi bandatag nagyon jól néz ki. Igazán helyes, ha rám hallgatsz.

- Sajnos nem esetem a szőkék. Meghagyom neked őket. Legalább is egyet biztosan.

- Menj aludj pár órát, mielőtt nekiállsz a bandának asszisztálni. Elég szar lesz, elmondom neked. De biztosan nagyon jófejek... Mármint szerintem azok...

- Nem is ismered őket! Menj a hercegedhez – nyomtam két puszit arcára, majd megvártam, míg elhajtanak a fancy limuzinban, hogy utána visszasétáljak a sátrunkhoz és bedőljek, majd pillanatok alatt el is aludjak.

  Kilenc után kicsivel keltem arra, hogy valaki eszeveszett tempóban veri a sátram tetejét, szóval automatikusan a fejemre húztam a párnát, remélve, hogy elmegy. De egyre gyorsabb lett a becsapódások tempója, és nagyjából két percen belül zuhogni kezdett az eső. Nem cseperegni, vagy csapkodni kicsit, hanem megnyíltak az ég csatornái és ömlött a víz. Az amit pedig addig a zene dübörgésének hittem, arról kiderült, hogy mennydörgés és villámlás. Kinyitottam a sátor cipzárját és kidugtam a fejem. Az ég sötét volt, a fellegek pedig vastagon borították be, átláthatatlan takaróval fedve Chicago boltozatát. 

  Hálát adtam az égnek, hogy anya csomagolt gumicsizmát és esőkabátot. Néha az idegeimre ment, de hát amikor ilyen kis tyúkanyó volt, akkor mégis mentál jegyzetben megköszöntem neki. No meg írtam egy gyors üzenetet, köszi a gumicsizmát és esőkabátot. Luv ya, szöveggel. Györsan magamra kaptam a ruháimat, hajamat felkötöttem, majd mikor a szemüvegem is az orromon csücsült, elhagytam a biztonságot jelentő sátrat, hogy belevessem magam az esőben lézengő személyzet halmazába, akik a bokáig érő pocsolyában próbálták a dolgukat végezni. Volt aki mezítláb caplatot, vagy esetleg papucsban akart átvágni a sártengeren, de olyan is akadt, aki a tócsában kereste cipőjét, mert elhagyta. 

  Az eligazító sátorban reggelit osztogattak, biróst és kávét, ami nagyon nagyon kellett, szóval mindjárt le is nyúltam egy egész termosszal, amit Des nem nézett jó szemmel, de végül elengedett. Megkaptam az aznapi programomat, vagyis igazából az asszisztenskedésem két napjára való feladatomat, három egész oldalt még hozzá arról, amit szeretnek, nem szeretnek, esetleg szükségük lehet rá. Ezért utáltam annyira a gazdag embereket...Olyanok voltak, mint a kisistenek, akiknek minden kívánságát teljesítették, míg a normális, középkategóriás emberek, akiket nem vetett fel a pénz, keményen dolgoztak, hogy élhető körülményeket teremthessenek a családjaiknak. Erre ezek a rohadékok pezsgőt és sajttálat kértek, kaviárt, szendvicseket és minden ilyesmit, aminek már csak az olvasása is elég lett volna, hogy falra másszak, ha nem kellett volna tíz percen belül a VIP bejáratnál prezentálnom még egy másik lánnyal és két sráccal együtt, akik közül az egyik Jeff volt.

  A találkozás nem is volt olyan kínos, eltekintve attól a ténytől, hogy olyan elégedetten bámulta a nyakamon éktelenkedő véraláfutásokat, mintha legalább is aranyból csinálta volna őket. Szőke haja rendesen el volt ázva, ugyanis elfelejtett esőkabátot hozni, amikor pedig osztogatták őket, akkor még nem volt ébren. Zöld szemei játékosan csillogtak, amik igazán jól néztek volna ki lila foltokkal. Amiket téglák okoznak...mondjuk az én kezem által... Elhaladtomban majdnem elütöttem, de szerencséjére túlságosan nagy sár közepén állt, szóval ki kellett kerülnöm.

- Van egy kis meglepetésem! – csiripelte Sarah-Jane feltűnően jókedvvel, ami rosszat sejtetett. – Mivel négyen vannak a bandában, ti pedig szintén négyen vagytok, ezért mindenki kap egy-egy fiút a bandából. Nem mondom, hogy húzzatok, de így lenne igazságos. Azonban, mivel mind tudjuk, hogy az este szabályt szegtetek, ezért erre nincs lehetőség. Milyen kár – biggyesztette le ajkait színpadiasan, mire majdnem felnevettem. – Így hát, sorolom, kihez lesztek beosztva. Jeff, te kapod Niallt, Kirsten, te Louisszal fogsz foglalkozni, Tom, te Liamhez vagy beosztva és Harry-vel a mi kis partiállatunk fog foglalkozni, Jiselle. Öt percen belül megérkeznek, vágjatok jó képet, és semmi szín alatt ne igyatok, drogozzatok vagy okozzatok nekem csalódást! – Sarah-Jane szónoklatát hallgatni olyan volt, mintha a már amúgy is szakadó eső csak ezerszer rosszabbá vált volna. 

  Esernyőkkel felszerelkezve várakoztunk a kisbusz megérkezésére, ami nem is késett. Szépen sorban felálltunk az ajtaja mellett, felhúzott esernyőkkel, és vártunk...Az első dolog, ami felbukkant, az egy borzas szőke buksi volt, amihez makulátlan, széles vigyor társult és csillogó kék szemek. Ő volt Niall Horan, aki minden gondolkodás nélkül, mezítláb ugrott ki a járműből, hogy Jeff azonnal mellette teremjen az esernyővel, ezzel megóvva az ömlő víztől. Őt követte Liam, közömbösségét meg sem próbálta leplezni, azonban szemének enyhe vörös árnyalata azonnal elárulta, hogy csak le van eresztve a vicces cigi után. Így már minden világos volt. Louis egy biztonsági őr nyakába kapaszkodott, még ki sem szállt az autóból. Mezítláb volt, fehér zokniján pedig masnik virítottak, amiket valaki filccel rajzolt rájuk. Utoljára maradt Harry, aki akkora volt, mint egy létra, legalább 1,80 magas, haját kontyba fogta, nevetséges kanárisárga ingében pedig inkább hasonlított valami nyolcvanas évek beli pornósztárra, mint világhírű énekesre. 

- Szépek a szemeid – szólalt meg köszönés helyett, amitől azonnal homlokomra szaladtak szemöldökeim.

- Pardon?

- Úgy vélem jó, ha az ember bókkal kezdi a beszélgetést. Az gördülékenyebbé teszi a kommunikációt – magyarázta, miközben valaki a kezébe nyomott egy nagyobb táskát, isten tudja mikkel benne.

- Hát, akkor a rossz embert fogtad ki. Nem vagyok az a beszédes fajta – hadartam, majd sebes léptekkel próbáltam a világsztárt is arra ösztönözni, hogy csapjon a lovak közé, mert nem volt kedvem tovább ácsorogni az esőben.

- Ugyan. Szerintem remekül ki fogunk jönni a fesztivál alatt. Olyan hamar egy hullámhosszra kerülünk, hogy észre se fogod venni. Csak figyeld meg. 

  Azonnal lefékeztem, csacsogása az őrületbe kergetett, már ez a reményteli kis fecsegés is arra ösztönzött, hogy a fejébe húzzam az esernyőt és ott hagyjam. Nem tudott rólam semmit, fogalma sem lehetett róla, hogy eszem ágában sem volt egy hullámhosszra kerülni sem vele, sem egyik haverjával sem. Esőkabátom kapucnija alól néztem fel rá, szemeiben vidámság csillogot, arcán pedig megjelent egy kis gödröcske, amit a hülye vigyora idézett elő. Szeremcsére viszonylag hamar vette a lapot, villámokat szóró pillantásom talán elárult.

- Vagy akár csöndben is maradhatok – szólalt meg végül beletörődötten, majd minden további beszélgetéstől mentesülve mentünk a banda számára kijelölt sátor felé, ami egy zöld monstrum volt, szilárd tetővel és ajtóval. Már amennyire ajtónak lehetett azt nevezni.

  Belül tágas volt, a falak mentén asztalok és kanapék, minibár, hűtő és légkondi minden mennyiségben. A lámpát ugyan fel kellett kapcsolni, mert a fellegek miatt elég sötét volt, de még így is otthonosabb volt, mint a mi sátrunk, vagy bármilyen helyiség, amiben ittlétem alatt voltam. Még délelőtt volt, szóval a koncertig még volt egy csomó idő, ezért kényelembe helyezték magukat, elfoglalva egy-egy kanapét. Niall kénytelen volt lábat mosni, de hát ez kit érdekelt, mikor a szoba másik feléből Harry olyan áthatóan méregetett, hogy kedvem lett volna megfojtani abban a vízben, amiben a szöszi a lábát mosta. Nem tettem.

- Szóval... Ha már ilyen szépen összegyűltünk – kezdte Sarah-Jane, aki a semmiből bukkant fel, kezében egy vaskos mappával, amit a kezembe nyomott, amint meglátta, hogy az ajtó mellett ültem, és véletlenül semmi dolgom nem volt. – Szeretnélek először is köszönteni benneteket a Lollalapoozan, remélem nagyon jól fogtok szórakozni, az itt töltött idő alatt. A személyzet minden kívánságotokat teljesíti, legyen az bármilyen jellegű, bármilyen órában. Bátran forduljatok hozzájuk, vagy akár hozzám is, ha panaszotok van rájuk.

- Izé...nekem lenne... – szólalt meg Harry tétován, mire minden szem rá szegeződött, az enyém hozzá még dárdákat is lövellt felé, remélve, hogy befogja a száját, mielőtt én teszem.

- A lány, aki mellém van beosztva túlságosan mogorva... Lelohasztja a jó hangulatomat.

- Sajnálom, ezen nem tudok segíteni. Talán adjatok neki egy jointot és attól felvidul – válaszolta szarkasztikusan Sarah-Jane, ezzel alaposan meglepve mindenkit. – Ezt a pár napot kibírjátok együtt. Csak akkor fordulj hozzám, ha a panasz valós. Ilyen jelentéktelenségekkel ne fárassz!

- O-oké – habogta az énekes, majd kerek szemei rám tévedtek, ahol semmi bíztatóval nem találkozhatott, de legalább realizálta, hogy két napig velem lesz összezárva, minden kiút nélkül.