Hello again angyalkák, remélem mindenki el van, és remekül szórakozik a suliban/egyetemen. Csak viccelek, el tudom képzelni mennyire unjátok, ezért gondoltam feldobom a napotokat, iigen, egy új résszel <3 Jó olvasást cicáim, várjuk szeretettel a kommenteket és a különböző véleményeket!
xoxo Málna
Hatodik rész ( Rochelle szemszög )
 |
| Zene a részhez |
A pia meg a kis füves cigi teljesen kiment a szervezetemből mikor visszafelé sétáltam Tim limuzinjához, Elle pedig szívesen kísért engem vissza különböző idiótaságokkal teletömve a fejemet, amitől a pozitív aurám mintha be lett volna szennyezve. Fáradtan konstatáltam mennyire gáz első benyomást keltettem, nem beszélve arról mennyi minden vár még rám az alatt a pár nap alatt, hiszen mindenki tudja, vannak még ráadások. Barátnőmmel röhögve sétáltunk, viszont amint megláttam a zenészt a limuzinnak nekidőlve, teljesen elakadt a lélegzetem, és még én kéne vele töltsek annyi napot? Te szent szar, nem hiszem, hogy átgondoltam, bár nem maradt olyan sok választásom. Sarah-Jane azt mondta mindent kell teljesítenünk amit kér, tehát a többiek most megúszták, bár elképzelve az arcukat nem hinném, hogy annyira fognak örülni ennek mikor meghallják a híreket. Már dobtak is a vezetőmnek egy üzenetet, utána elköszöntem Elle-től, mivel Tim már be is szállt a kocsiba rögvest amint megpillantotta fáradt arcomat. Unottan kezdte piszkálni a telefonját, rajtam meg úrrá lett a kíváncsiság, mint ahogy általában szokásom, ezért óvatosan arrébb húzódtam, hátha jobban látom mit csinál. Egy ülés választott el tőle, ezért összeszűkítettem a szemeimet, ő pedig kifejezéstelen tekintettel nézett rám.
- Ha zavar a kocsinak a fénye szólhatok kapcsolják le.
- Ahaha, nem nem, dehogy, megvagyok. – heherésztem egyre jobban pirulva, nope, ez határozottan nem fog menni több napig. Egy sztár mellett lenni kicsit sok a szervezetemnek, és nem csak.
- Furcsa vagy. – kommentálta, majd visszatért a telefonjához. Kerek szemekkel dolgoztam fel mit mondott, te jó ég, ez borzalmas. A furcsa sose jelent semmi jót, ezért megpróbáltam kitapintani pontosan mire is értette a furcsát pontosan. A válasza egyszerű volt, viszont annál jobban tele információval, valószínűleg megérezte a kétségbeesést körülötte. – Furcsa, egyedi. Mit nem értesz?
- Semmit. – szaladt ki a számon.
- Mi a holnapi programunk? – váltott témát hirtelen a svéd barátunk.
- Mi? Hát ez egy nagyon jó kérdés. – motyogtam vörösödve. – Ezt neked kellene kitalálni. Te kell tudd mit akarsz meglátogatni.
- Rád bízom magam. – felelte le sem véve a szemét készülékéről, ettől picit ideges lettem, az érzelmeim meg rögtön a felszínre törtek.
- Elraknád azt a telefont? Ha valakivel beszélsz legalább azzal tiszteld meg, hogy a szemébe nézel!
Kék szemei amúgy is varázslatossá tették a tekintetét, viszont mikor meglepetten néz, amitől a szemei még nagyobbak lesznek, a helyzetem nem lesz rózsásabb tőle. Teljesen elfelejtek gondolkozni, ami elég nagy probléma, mivel így is alig tudok vele normálisan kommunikálni, néha túlságosan haverira fogom a figurát, ami lehet neki bejön, de én attól még óvatosabban akarok hozzáállni a dolgokhoz. Szótlanul néztük egymást, eszembe jutott vajon most mire gondol, mikor hirtelen szája felfelé görbült, megeresztett felém egy félmosolyt amitől valahogy kirázott a hideg, az egész olyannak hatott mintha huncut gondolatok járnának a fejében, ettől pedig a szívem még hevesebben kezdett verni. Nem mutathattam ki neki mégis mi folyik a szervezetemben, és főképp az agyamban, ezért megpróbáltam a hotelig megbeszélni vele a dolgokat. A mappán mutogattam mik a választások, meglepetésemre kiderült nem akar menni egy helyre se bulizni, inkább az ételek, italok, és múzeumok érdeklik, ezért azokat karikáztam be a lapokon.
A rajongók elárasztották a hotel bejáratát és előterét, Tim arcán pedig megjelent egy kisebb fintor mikor meglátta őket, szemeire kanyarította Ray Ban napszemüvegét, úgy ugrott ki a kocsijából, én pedig szorosan mögötte mentem. A hatalmas szekrények, akik elméletileg emberek, védtek minket a vakuktól, meg a sikoltozó lányoktól, a végén problémamentesen jutottunk fel az ő szobájához…ami elméletileg egy szoba kellett volna legyen, gyakorlatilag viszont egy teljes apartman. Konyhája is volt, fürdőszobája, ami körülbelül vetekedig a miénkkel, az egyik szobában dupla ágy, rögtön onnan kifelé egy nappali szerűség. Az asztalon pezsgő várta, de az én szemem inkább a bárpulton ragadt le.
- Délután háromkor megyünk az első múzeumba. – hadartam miközben lassan a pult felé vettem az irányt. – Italt?
- Szokásosat.
- Szóval eljutottunk arra a szintre? – kérdeztem nevetve, ezen még ő is elmosolyodott
- Tölts magadnak is valami finomat. Egyedül berúgni nem vicces.
- Uh? Be akarsz rúgni?
- Veled. Ha még bírod az iramot.
- Én ne bírnám… - nevetve öntöttem neki félig vodkával tele a poharat, ha annyira kétségbeesetten próbált lerészegedni akkor ki vagyok én, hogy az útjába álljak?
- Ja, elfelejtettem egy pillanatra, hogy beosztottak mellém egy drogost.
- HEE? Így látsz engem? – legörbült a szám miközben öntöttem magamnak is egy kis öreg Jack-et.
- Hogyan máshogy látnálak? Le merem fogadni, te voltál az aki ráesett a sátramra.
- Nem emlékszem ilyesmire.
- Mert részeg voltál. Cheers. – vigyorogva koccintotta poharát enyémhez, miközben én durcásan néztem mindenfelé, csak éppenséggel rá nem. Nagyon sokat nem szabad néznem a szemeibe, mivel a végén olyat teszek amit tényleg megbánnék, magamról varázsolom le a bugyimat, és ráugrok, mint egy tigris a prédájára.
Mire mindketten feleszméltünk már réges régen sütött a nap, mi pedig még mindig ittunk, pedig nagyon úgy tűnt elég lenne belőle. Fetrengve nevettem a földön, szó szerint, miközben ő épp egy régi cikis emlékéről mesélt, bár neki se ment olyan jól, mivel a szavai egymásba olvadtak, az utolsó kortyot itta ki a pezsgőjéből mire én is befejeztem a nevetést. Sose gondoltam volna milyen vicces is tud lenni ez a Tim, olyan kőszobornak hatott, bár az a sanda gyanúm volt, hogy a pia teszi, csoda, hogy erre én is rá tudtam jönni amilyen részeg voltam. Vigyorogva emelkedtem fel a helyemről, és ügyetlenül ültem mellé a kanapéra.
- Tudod mi volt az első gondolatom mikor megláttalak?
- Hmm? – félmosollyal az arcán figyelte szerencsétlen mozdulataimat, miközben én tovább beszéltem, bár egyáltalán nem hiányzott még több ciki a mércémhez.
- Micsoda szexisten. – ezen rögtön elnevette magát, megfogta a hasát előredőlve az ülőgarnitúrán. – Most komolyan. Damn. Néztél már tükörbe?
- Ez is benne van a munkaköri előírásodban? – egyik kezével átölelte a vállam amitől azt hiszem még jobban kivörösödött az arcom.
- Mégis mi?
- A flörtölés. – lehelte, szemei furcsán csillogtak a sok ital miatt, fehér bőre is kivörösödött tőle.
- Ah, nem tudom. – hirtelen felálltam a helyemről. A józanabbik felem megszólalt, és még milyen jól tette. Ha ez így haladt volna tovább akkor ágyban kötöttünk volna ki, nem éppen azért mert annyira fáradtak vagyunk. Bezárkóztam a mosdójában, kétségbeesetten csúsztam le az ajtón, remegő ujjakkal tárcsáztam barátnőm számát. Ezekben a helyzetekben csak ő tud megnyugtatni, azt se néztem meg hány óra, csak hívtam, mint az őrült ameddig fel nem vette.
- Mondd gyorsan és röviden. Fürtös éppen elküldött egy egzotikus faszomért. – hallatszott ahogy a másik oldalon zuhog az eső, barátnőm pedig nagyon siet.
- Majdnem túl közel kerültem Timmo-hoz.
- Timmo? Ki a…te részeg vagy. – nevette el magán jóízűen, én viszont kétségbeesetten figyeltem ahogy mozog a jacuzzi. – A svédről beszélsz?
- Ki másról? Lerészegedtünk. Mint a seeeegg~.
- Azt hallom. Legalább a tied jófej, az enyém egy szószátyár kisasszony és ki nem áll.
- Túlzás lenne azt mondani, hogy jófej, de majdnem felszedett.
- Mivel?
- …a tekintetével.
- Istenem, vegyél fel egy napszemüveget! O-ó.
- Mi az? – izgatottságomban felálltam a helyemből, de rögtön vissza is szédültem. Elle idegesen szívta be a levegőt, majd kifújta.
- Mennem kell. Fürtös éppen kint rohangál félmeztelenül. Hívlak majd.
Kuncogva raktam el a zsebembe a készüléket, el telt jó pár perc mire képes voltam felülni megszokott helyemről, és még több míg kievickéltem a nappaliba, ahol meglepetésemre a híres Avicii úgy aludt kezében egy pezsgővel, akárcsak egy kisbaba. Ölelte magához, mintha csak az élete múlott volna rajta, ha belegondolok milyen rossz lesz felkelteni a múzeumi látogatásra belehasad a szívem, mivel ebben a pillanatban úgy tűnt, mint egy kis angyal. Mosolyogva billegtem oda hozzá egy vékony takaróval. Óvatosan levettem a sapkáját, ettől piszkos szőke tincsei össze-vissza hullottak az arcába, ő viszont meg sem moccant, olyan mintha kiütötték volna. Mégis mennyit lehettem távol? Öt percnél többet biztosan nem…Rákanyarítottam a lepedőt, utána beállítottam csörögjön az órám a megfelelő pillanatban ahhoz, hogy időben el tudjunk indulni. Mivel nem volt merszem befeküdni az ágyába ott aludtam el a másik kanapén telenyálazva azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése