04.

Hellou! Hoztam most is a friss részt, lehet nem olyan hosszú, mint ahogy én azt akartam volna, csak jelenleg úgy érzem az egyetemi élet szolidan kikészít, viszont ennek ellenére is akarok írni, remélem tetszik nektek a részek, várjuk szeretettel a véleményeket, mindenkit egyaránt meghallgatunk! Legyen egy remek estétek ma, és legyetek továbbra is királyak! <3

xoxo Málna

Negyedik rész ( Rochelle szemszög )

  Vigyorogva, akárcsak egy vadalma, járkáltam össze-vissza hátul elrendezve mindent ami csak kellett ahhoz, hogy egy sikeres koncertje legyen az én kedvenc előadómnak. A negyedik tequila shot amit Carlos segítségével lenyomtam kezdte megtenni a hatását estére, ugyanis kissé túl óvatosan lépkedtem a sok drót között, kissé hiányzott barátnőm társasága mivel nem érezném részegen ilyen egyedül magam, de nem mondhatom, hogy nem élveztem még így is, hiszen élőben láthattam Pinket meg John Newmant, legalábbis hátulról miközben készítettem éjjelre a dolgokat

   . Az agyamban rengetegszer lejátszottam milyen lesz majd Avicii előadása, hogyan fogjuk köszönteni kedvenc Moet pezsgőjével, mit fogok elhablatyolni neki miközben a sátorjához vezetem hatalmas vigyorral az arcomon…nos valahogy az éjjel nem olyanra sikeredett, mint ahogyan én azt megálmodtam, sőt, ha lehet nem is lehetett volna rosszabb. Mindenki tudta, hogy Sarah-Jane szigorúan megtiltotta az alkohol fogyasztást munka közben, a gond csak az, hogy 90%-ban dolgozunk, 5%-ban alszunk, a maradékban pedig eszünk és vécézünk. Már első nap kikötötte a szabályokat, mégis mivel annyira leleményesek vagyunk sikerült kikerülnünk őt egész végig, azt kell mondanom annyit ittunk amennyit csak nem szégyelltünk, legalábbis addig míg tudtuk normálisan végezni a dolgunkat, mivel még elmegy pár sör meg shot, viszont azt mi se akartuk, hogy kiüssük magunkat, mert akkor minket is kiütnek a munkahelyünkről.

  Addig remekül haladtak a dolgok, míg meg nem érkezett Avicii, ugyanis helyettem egy másik fiú fogadta, mivel én akkor éppen a levegőben lógtam rendezve a fényeket meg a kábeleket az előadására. Elég keményen szitkozódtam magamban miközben méterekkel az emberek felett lebegtem akárcsak egy sárkány, az én feladatom lett volna a fogadás, de már az elejétől kezdve elcsesztem. Abban reménykedtem ha meglát akkor rögvest belém szeret, és akkor lehet pár aranyos kék szemű, szőke hajú gyerekünk a továbbiakban, de Sarah-Jane újra beleszólt az életembe. 

   Miután lerendeztem a fényeket elhatároztam bosszút állok amiért meggátolta én és Tim szerelmünk kialakulását, ameddig senki se figyelt elsétáltam a néző sor előtt akárcsak egy ninja, de sajnos nem lettem eléggé láthatatlan mivel Avicii koncertje elkezdődött vele együtt pedig a csillámporok is, amik egyenesen a hajamba szálltak. Úgy éreztem magam, mint egy csillámpóni azzal a sok fénylő papírral a hajamban, de nem is nagyon vettem a figyelembe, a barna szemeim meglepetten akadtak meg barátnőmön amint éppen egy szexisten vállán salimpál egy hatalmas brazil zászlóval. Megráztam a fejemet ezzel elindítva egy ezüst csillámhullást a földre, a látvány viszont még mindig ugyanaz, úgy tűnik nem a pia tette, tényleg Elle vigyorgott felfelé ismeretlen csávókkal. Határozottan beférkőztem az első sorba, közben az egyik svéd barátunk kedvesen kezembe nyomott egy szál cigit, én meg köszönet jeléül megcsókoltam a száját egy pillanatra, utána viszont tolakodtam tovább brazil elvtársaink felé.

  Elle energikusan integetett, sose láttam még ilyen vidámnak meg túlbuzgónak, jól esett végre pozitív aurával ragyogva látni a nézőtéren, úgy tűnik nem én vagyok az egyetlen aki szart a szabályokra, és lelépett a megadott helyéről. Ramon felemelt mellé én pedig hitetlenül elnevettem magam.

- Csak annyit árulj el honnan jöttek ezek! – ordítottam barátnőm fülébe.

- Jó kérdés! Majd elmondom!

- Találhatsz még párat, én egy svéddel találkoztam.

- Legalább olyan amilyet szeretsz? – vigyorogva emelgettem felfelé a szemöldököm, ő meg fejével Avicii felé bökött. – Inkább figyeld a férjed produkcióját!

- Waaaaaaaaa!!! Soooo wake meee uppp wheeen iiiiit’s aaaaall oooooveeeeeeer~! – mint az idegbeteg kezdtem énekelni a híres számát, akárcsak a többiek velem együtt.

  Egész a végéig buliztunk a többi fesztiválozóval, teljesen elfelejtettem a kötelezettségeimet, bár végig a nyakamban ugrálgatott a STAFF nevezetű kis nyakbavalónk, valahogy nem igazán vettem észre mikor kedvencem éppen előttem pár méterre rázza a kezét, és buzdítja a közönséget a táncolásra, néha megeresztve egy szívfájdítóan ellenállhatatlan vigyort mindenki felé. A koncert végeztével viszont vezetőnk paprikavörös arccal büntetett minket a kihágásunk miatt, őszintén szólva annyira nem is volt rossz, hiszen akár ki is csaphatott volna minket páros lábbal, ennek ellenére egy „kisebb” büntetést kaptunk tőle, szemét szedést. 

  Hajnali ötig szedtünk, ami nem volt olyan sok, mivel fél órát tartott a mi kis buzgó munkánk, tehát fél óra telt el Avicii koncertje óta, még mindig extázisban voltunk, az pedig csak dobott az adrenalinon, mikor megjelent Jeff hollandjaival, akik meg voltak megpakolva finomságokkal, beleértve a piát meg a füves cigit. Innen a határ a csillagos égnek bizonyult, fetrengtem a földön egy abszolút helyes hollanddal, legalábbis ittas és beszívott állapotomban totálisan annak tűnt. Próbáltuk megérteni egymást angol segítségével, de valahogy nem akart sikeredni, ezért inkább hagytuk, hogy a nyelvünk tegye meg a beszédet hangszálaink helyett. Teljesen belemerültem ebbe a mámorba amiből valamilyen vicces oknál kifolyólag újra a főnökünk ébresztett fel, teljesen leteremtett amiért nem Aviciivel vagyok, én meg botladozva indultam el a sátor felé ahol elméletileg ott kellene legyen. 

Úgy terveztem út közben kidolgozok valami hazugságot ami eléggé helyén való majdnem egy órás késésem miatt, viszont az embereket kikerülve valahogy nem tudtam másra koncentrálni csak arra ne röhögjek magamban akár egy félőrült azon, hogy majdnem eltaknyoltam az egyik kidőlt fesztiválozón. Társaink vizet osztogattak amiből én is vettem, hátha az legalább kitisztítja az alkoholt a szervezetemből még mielőtt megjelennék a DJ előtt, reménykedtem nem látszik rajtam mennyire beálltam, de már az elején rosszul kezdtem a dolgokat. A sátor bejáratához eljutottam, teljesen behúzva volt, egy papír jelezte ki van benne, én pedig kedvesen meg akartam picit pöckölni ujjaimmal az anyagát, hogy tudassam ki vagyok, e helyett megbotlottam a lábamban és effektív ráestem a sátorra. Bentről valaki felvert egy széket, sietősen kihúzva a cipzárt, pont akkor tápászkodtam fel a földről mikor egy magas férfi kidugta csodálkozó fejét.

- Avicii uram! Izé Tim…Berg…Mr. Begling. Mr. Berg? – összevont szemöldökkel néztem a sapkás fiatalra, aki körülbelül ugyanúgy nézett rám. Nagyot nyeltem megköszörülve a torkomat, azt mondták legyek komoly meg professzionális, szóval tetetnem kell befüvezve a komolyságot. – Arghm, elnézést a késésért Mr. Dj, halaszthatatlan dolgom volt. Rochelle vagyok, örvendek az országban!

- Mi volt az a puffanás? – kerek szemekkel nézett körbe a kivilágított területen, el kellett vörösödnöm mikor megláttam milyen szép kékek a látószervei, ráadásul nem segített a helyzetemen, hogy olyan közel hajolt el mellettem, mégis hogyan legyek professzionális mikor egy híres Don Juan áll velem szemben?

- Biztos valaki elesett aztán továbbállt, sok itt a részeg. – ráztam meg a fejem eltussolva a röhögésemet a csillámporos hajammal. Tekintete megakadt rajtam, barátságossága mintha a semmibe foszlott volna, kisebb idegesség lépett a helyébe.

- Egy órát vártam. – mormogta idegesen sarkon fordulva befelé véve az irányát. Kétségbeesetten követtem behúzva magam mögött a járatot, kapkodva mentem az egyik hűtőhöz a kulcsommal, megpróbáltam normálisan viselkedni, már amennyire tőlem telt ebben az állapotban.

- Víz? Vodka? Whiskey? Víz és vodka? Van Red Bull, narancslé, bor, Moet, szénsavas víz, Coca Cola, Rosé…

- Le akarnak itt itatni vagy mi a franc? – a hangja bár elég frusztrált volt mégis aranyosnak hatott svéd akcentusa miatt, elvigyorodtam, viszont rá is fagyott az arcomra mikor szemembe nézett.

- Szóval víz lesz? – köszörültem meg újra a torkomat, mivel az elején kissé sipákolva szólaltam meg.

- Vodka jó lesz. – dörzsölte meg a halántékát, majd leült egy kényelmesnek tűnő kanapéra.

- Keverjem?

- Tisztán.

- Az igen bazd meg. – mielőtt megállíthattam volna már kiszökött az „unprofesszionális” megnyilvánulásom, ennek köszönhetően Tim felemelt szemöldökkel nézett rám én meg kétségbeesetten rácsaptam a tenyeremet számra. Sajnos annyira erősre sikeredett, hogy a csattanás utána újra káromkodtam. – Bassza meg, au…Ahm, elnézést, máris hozom Mr. Berg…ling?

- Jesszusom elég lesz a Tim nem vagyok ötven éves. – jellegzetes sapkáját hátrébb csapta a fején. – Hozhatsz törölközőt is, olyan meleg van, mint a pokolban.

- Vizeset vagy szárazat?

- Istenem tök mindegy! – sietősen a kezébe adtam a törölközőt, majd a vodkát miközben körbe néztem a helyiségben. Hatalmas, ráadásul szinte minden zugban van egy ventilátor amitől sokkalta hűvösebb is van bent, mint kint. Egy több személyes fehér kanapét helyeztek el középre, tőle szemben egy nagyobb asztalt amin egy hátizsák pihent, gondolom a Dj volt a tulajdonosa, tükrök világítottak itt-ott, de azon kívül eléggé üres a terület.

- Még több vodkát? – kérdeztem mikor észrevettem már kiürült a pohár tartalma. Csendben megrázta a fejét, én meg mellette álltam további utasításokra várva, ez viszont nem következett be. Pislogva néztem ahogy kifejezéstelen tekintettel mered maga elé, innen közelről látszottak a karikás szemei, hófehér bőre, bár nyár közepe van. A haja rátapadt a homlokára, felsője is kissé izzadt lett a heves koncertje miatt.

   Kicsit szomorúan néztem, azt hiszem az ital már kijött belőlem, ezért elővettem egy doboz cigit, a kedvencem, színes volt, a vége pedig aranyozott. Mosolyogva rágyújtottam, akkor nézett fel rám kék szemeivel mikor meghallotta a gyújtómnak kattanását, ettől rögtön hátrébb léptem párat, teljesen elfelejtettem megkérdezni probléma-e ha rágyújtok, lehet allergiás rá, vagy valami…bár a képeken amiket stíröltem neten ő is cigizett egy páron, szóval csak nem zavarhatta, azért a biztonság kedvéért inkább megkérdeztem.

- Uh, zavar ha rágyújtok?

- Mivel már megtetted…

- Ehehe ups. Öö mármint, kérsz te is? – nyújtottam felé a dobozt, legszívesebben megütöttem volna magam ha nem lett volna túlságosan megalázó, bár szerintem ezt a részét már akkor átugrottam mikor nekiestem a sátorjának.

- Van nekem is. – ezzel pedig ő is elővette a sajátját kihúzva belőle egy szálat.

- Tessék, hamuzó. – mielőtt megállíthattam volna magam már hozzá is dobtam a saját jelével nyomtatott fehér, matt színű hamuzót. Kerek szemekkel kapta el bal kezével miközben engem nézett. Ettől leesett mégis mit tettem, úgy viselkedtem vele, mintha már évek óta nagy spanok lennénk, ha ezt meghallja Sarah-Jane vége van az állásomnak, de most már ténylegesen. Az egy dolog, hogy a koncerten voltam, utána pedig le is késtem a fogadását, viszont az már megint másik ügy, hogy úgy viselkedtem egy világsztárral, mint a tizennyolc éves öcsémmel…

- Jaj Istenem, annyira sajnálom! – ijedten rohantam oda hozzá, nagyokat pislogva bevörösödött látószerveimmel. – Nem akartam, egyszerűen megfeledkeztem kivel van dolgom, én komolyan nem akartam hozzád vágni! Könyörgöm ne mondd el a felettesemnek, mert akkor ki fog rúgatni! Azt mondták professzionális kell legyek, de annyira beszívtam…jaj ne. Ezt nem kellett volna elmondanom.

  Kétségbeesetten sétáltam egyik oldalról a másikra, jelenleg kettő eshetőségem maradt az egyik hogy elhallgattatom Aviicit, vagy megölöm vagy elrabolom, és akkor az örök időkig velem kell legyen, így nem tudná meg Sarah-Jane mekkorát bakiztam már az elejétől kezdve. Annyira megijedten, hogy észre se vettem hogyan figyel engem a híresség fáradt tekintetével, egészen addig míg el nem nevette magát. Akkor meglepetten néztem rá, rögtön meg is álltam amint a fülemet megütötte kisfiús nevetése. Éreztem ahogy a szívverésem feljebb megy kicsit ettől, olyan komornak, meg unottnak tűnt elsőre, hozzá se volt fogható ahhoz a férfihoz aki a koncerten ugrált, integetett, nevetett a közönségnek, néha pedig kommentált is nekik valamit. Látszott mennyire kikészítette a sok utazgatás, legalábbis ebben a helyzetben, viszont ahogy ott fogta a hasát a nevetéstől ő is csak egy normális 25 éves fiú, akárcsak a többi. Sajnos túlságosan hamar abbahagyta ezt az aranyos viselkedését, utána hátradőlt a kanapéján felrakva a lábát az előtte lévő kisebb asztalra, majd egy hosszút szívott cigijéből tekintetét le sem véve rólam.

- Menjünk lassan vissza a hotelemhez.

- Menjünk? – kérdeztem ijedten. Felemelte az egyik szemöldökét, kifejezéstelen arccal figyelte minden lépésemet.

- Megint van valami halaszthatatlan dolgod, mint például az első sorban táncolni egy brazil zászlóval a kezedben? – nagyot nyeltem kérdése miatt.

- Láttál?

- Nem volt nehéz, egy kibaszott brazil zászló volt a kezedben, nyakadban meg a STAFF szarság.

- Nem hagyhattam ki a koncerted. – sóhajtva megigazította a sapkáját.

- És most kiére akarsz ellógni.

- Senkijére! – háborodtam fel szerintem jogosan. – Nemsokára kell jöjjön a váltásom én meg mennék aludni a barátnőmhöz és…

- Nem. – válaszolta nemes egyszerűséggel miközben felvette a hátára táskáját. – Megmondom a főnöködnek, hogy te leszel mellettem végig míg itt tartózkodom.

- M-mi? De hát…miért?

- Mert végre találtam valakit aki úgy viselkedik velem, mint egy normális ember. – kilépett a sátorból én pedig megkövülten álltam ugyanazon a helyen ahol eddig is. Mikor látta, hogy nem jövök utána visszadugta a fejét. – Jössz?

Telefonom berezgett, ezért gyorsan elővettem a zsebemből, Elle írt egy rövid, de igen velős üzenetet, „ help”. Ajkamba haraptam, kértem egy órát míg elrendezem magam, és viszek magammal pár dolgot a hoteljéhez, ő csak bólintott, majd szólt, hogy a kocsijában fog várni a VIP kijáratnál, meg ha lehet, akkor ne kezdjek el az első sorban bulizni Flo Ridara.