07

Aloha!

Kedd este, az pedig azt jelenti, hogy újra későn jutott eszembe feltenni a részt. De nem baj, mert itt vagyok vele, továbbá felbukkant egy új szereplő, yaaay, szóval koccintsunk Jiselle édesapjára!

Jó olvasását és millió puszi!

C.

Hetedik rész( Jiselle szemszöge)

Zene a részhez

  Ha azt mondom, hogy a fürtössel töltött délelőtt maga volt a pokol, akkor nagyon de nagyon finoman fogalmazok. Szaladgáltatott össze vissza, nem egyszer tudtomra hozva, hogy nem igazán vagyok a kedvenc asszisztense. Alig érkeztek meg, máris olyan ásványvízre vágyott, ami persze nem volt a minibárban, szóval el kellett bűvölnöm Ront, hogy vigyen el a bevásárló központba, ahol be tudom szerezni. Fél úton voltunk vissza, amikor hívott, mert neki eper kell, de nem az a punnyadt, ami a sátorban van, hanem sokkal frissebb, a piacról, szóval mehettem oda, ami a város másik végén volt, csak azért, hogy mire visszaérek, már totál ne kelljen neki se a víz, se az eper. Legszívesebben a képébe nyomtam volna, de szerencsére ennél hidegvérűbb voltam, így a csizmájába szórtam őket, majd felöntöttem vízzel. Szerencsére nem látta, szóval nem tudhatta, hogy én voltam, ugyanis ő akkor éppen a sörsátornál volt, valami lányt akart megfűzni, csatlakozzon hozzá később a hotelszobájában, mert meg szeretné neki mutatni a kilátást a 10. emeletről.

  Nos, én szerettem volna ledobni a 10. emeletről, de erről ne essék most szó. Barátnőm felhívott, hogy bejelentse, majdnem dolgok történtek a svéd zenésszel, mivel seggrészegre itták magukat, de sajnos nem volt időm ezzel foglalkozni, ugyanis saját is problémám akadt, egy bongyor énekes személyében, aki varázslatos módon visszatalált hozzám, vagyis, hogy egészen pontos legyek, levette felsőjét, és még le se tettem a telefonom, elkezdett félmeztelenül tombolni. Valaki nem bírja az alkoholt. 

  Egy fél órával később bejelentette, hogy a hotelbe akar menni, csobbanni a medencébe, szóval nekem csatlakoznom kellett hozzá, remélve, hogy így legalább kimegy belőle a pia, aztán lerendezhetem két szem Advillal. Nem így történt. Az autóban a nyakamban csimpaszkodott, zagyvaságokat beszélt, nekem pedig minden önuralmamat össze kellett szednem, nehogy lecsapjam a kis sztárocskát, aki részegen még sokkal idegesítőbb volt, mint józanon. Naná, hogy nekem volt egyedül ilyen szerencsém. Tipikus…

- Figyelj rám! Figyelj rám! – hangzott a medencéből, mikor már tíz perce fenn voltunk a hatalmas teraszon. Én koktélt ittam, elterpeszkedve a méretes nyugágyon, Harry pedig a kristály kék vízben pancsolt, haja felkötve, egy szál fürdőnadrágban, amit majdnem előttem vett át. Szerencsémre elég gyorsan futok, így be tudtam menekülni a fürdőbe. – Nézd, milyen jól úszom!! – kiáltott rám, így kénytelen voltam felé fordulni, mielőtt az összes vendég figyelmét felhívja ránk, nem mintha ez már nem történt volna meg abban a pillanatban, ahogy besétáltunk.

- Harry, mennyi ideig fog tartani, míg kijózanodsz? Csak azért, mert vissza kellene mennünk a fesztiválra. A barátaid meg a testőreid biztosan aggódnak már érted. Meg aztán nem is nagyon szabadna eljönnöm, legalább a koncertetekig. Szóval....

- Nyugodj már meg, olyan sötét az aurád, hogy mindjárt megvakulok tőle! – puffogott, közben könyökét a medence szélén támasztotta, onnan méregetett szúrós, gyermeteg pillantásokkal.

  Jáde zöld szemei szikráztak a napfényben, túlságosan kitágult pupillái pedig zavarba ejtően őszinték voltak. Kénytelen voltam a koktélomra fókuszálni, ugyanis alkoholtól gátlástalanná vált mosolya arra ösztönzött, fojtsam bele a medencébe, amiért így megnehezítette a dolgomat. Azt reméltem, hogy lesz két unalmas napom, amikor csakis rohangálok, hogy minden idióta kívánságát kielégítsem, erre ott voltam Chicago egyik legelitebb hoteljének medencéjének partján, koktéllal a kezemben, és figyeltem, ahogy a fiú, akinek az asszisztense voltam, ugrál és lubickol a hideg vízben. Abban reménykedtem hamar kitisztul a feje, de amennyire rosszul bírja a piát, annyira sokáig tart nála, amin a forróság egyáltalán nem segített.

- Jiselle.... – jelent meg a semmiből, észre se vettem, mikor mászott ki a medencéből, de abban a pillanatban mégis ott állt előttem, csöpögött róla a víz, és ha nem én lettem volna az az ember, aki instant fojtogatni szerette volna, akkor azt mondanám, hogy úgy nézett ki, mintha egy nedves álomból lépett volna elő, hisz remek formában volt, hasfalát finoman kidolgozott kockák alkották, vállai szélesek és izmosak voltak, tetoválásai pedig abszolút röhejesen néztek ki.

- Mondd, mit tehetek érted?

- Elfáradtam, nem akarok többet úszni – mondta kimerülten, nyoma sem volt a tíz perccel korábbi energia bombának, aki úgy pancsolt, mint egy kisgyerek, helyette minden bejelentés nélkül fogta magát és mellém telepedett, fejét ölemben pihentette, kitúrva koktélomat a helyről.

- És ki mondta, hogy ezt szabad? Mi lesz, ha lefényképeznek? Engem kinyír Sarah-Jane, ha megtudja, hogy lazsáltam, ahelyett, hogy neked ugráltam volna.

- Fogd be és babráld a hajam! Utána hozhatsz nekem egy kis kaviárt, mert megéheztem. Így az a nő sem fog tudni belekötni. Most boldog vagy? Kell még valami, vagy hozzá fogsz? – Hangja követelőző és gyerekes volt, majdnem szembe is röhögtem. Majdnem...

- Babrálja a halál! Kelj fel és szárítkózz meg! Utána visszamegyünk, mert meghalok éhen!

- Rendelhetsz itt is valamit enni, mind a banda számlájára megy – ajánlotta teljesen közömbös hangon, mintha fán teremne a pénz.

- Naná, hogy utána az orrom alá dörgölhesd ezt is! Kösz nem!

- Miért vagy ilyen elutasító? Nekem több pénzem van, mint amennyit el tudnék költeni, akkor miért ne adhatnék belőle annak, akinek csak szeretnék?

- Azért, mert nem mindenki dúskál a pénzben, van akinek keményen meg kell érte dolgozni, az pedig, hogy ilyen könnyedén kezeled ezt a dolgot, csak bebizonyítja, hogy te nem ezek közé az emberek közé tartozol.

- Semmit nem tudsz rólam, szóval ne ítélkezz, inkább tedd azt, amiért fizetnek, legyél cuki és csöndes, közben pedig engedelmeskedj nekem!

  Erre már nem volt mit mondanom, vagyis volt, csak az már túlment volna a jó ízlés határán, aztán meg nem akartam egy medence partján jelenetet rendezni egy kis hülye sztárocska miatt, aki épp józanodik és hamarosan fájni fog a feje, nekem pedig ki kell szolgálnom majd, minden apelláta nélkül. Miért nem kaphattam Tom Odellt?

  Nagy levegőt vettem, kibontottam nedves haját és szétterítettem már csurom vizes rövidnadrágomon, ami elázott a kontaktustól - szóval jött nekem egy új, száraz nadrággal, mivel ebben úgy néztem ki, mint aki bepisilt -, majd ujjaimat a nedves tincsekbe vezetve masszírozni kezdtem fejbőrét és kedvem szerint játszadoztam fürtjeivel. Szemeit lehunyta, így nem láthatta azt az ideges pillantást, ami automatikusan arcomra ült, ahogy belekezdtem a műveletbe. Halkan dorombolt, mély torokhangon, mégis tisztán észrevehetően. Ha nem ültem volna húsz centire tőle, akkor nem is veszem figyelembe, azonban így lebukott, mennyire is élvezi, ha a hajával babrálnak. Ez kicsit felbátorított, szóval egy adott pillanatban óvatosan belemarkoltam és meghúztam, ahogy akkor szoktam csinálni, ha csókolózom valakivel. Ajkai elnyíltak, tenyereit pedig combjaira simította, belemarkolva nadrágjának anyagába, szóval újra megtettem...és újra...egészen addig, míg váratlanul fel nem ült és fülig vörösen, ijedt szemekkel nem kezdett fixírozni.

  Amint pillantásom ölében összekulcsolt kezeire tévedt, azonnal levágtam mi a szitu, tehát normális, hogy hangos hahotába kezdtem. Nevetésemnek köszönhetően még inkább elvörösödött és jobban álló farkára szorította kezeit, hátha ezzel le tudja lapítani, de nem nagyon ment neki.

- Szerintem menj a mosdóba és gondoskodj a problémáról – javasoltam fuldokolva a nevetéstől.

- Ez nem olyan vicces, mint amilyennek tűnik – puffogott, majd felállt, sarkon fordult és elsietett, be az épületbe, engem magamra hagyva a koktélommal, ami eddig türelmesen pihent az asztalon.

  Teljesen szétterpeszkedtem a kényelmes ülő alkalmatosságon, nyugodtan kortyolgattam az italomat, amikor valaki a hátam mögé lépett, ünnepélyesen kihúzta magát és megvárta, míg felnézek rá. A poharam kiesett a kezemből, szemeim pedig elkerekedtek, de nem meglepetésemben, hanem dühömben. Ajkaimat keskeny vonallá préseltem, majd felemelkedtem helyemről. Majdnem egy magasságban voltunk, annyi eltéréssel, hogy az ő vállai sokkal szélesebbek voltak, makulátlan kék inge és galambszürke nadrágja pedig szöges ellentétben voltak az én szakadt trikómmal és még mindig nedves nadrágommal. Haja sokkal őszebb lett, mióta utoljára találkoztunk, szemeiben pedig gőg csillant.

- Mit keresel itt, James? – kérdeztem kimérten.

- Amanda és én ebben a hotelben szálltunk meg, az erkélyről láttalak téged és a barátodat, gondolom. Édes fiú, szeretném majd megismerni. Gondoltam lejövök köszönni nektek, de mire felöltöztem és lejöttem már sehol nem volt.

- És azt hiszed, hogy én akarok tőled bármit is?

- A lányom vagy, az Isten szerelmére! Legalább egy pár kedves szavad lehetne hozzám. Mindazok után, amiket érted tettem, legalább ennyit elvárnék tőled.

- Szóval csak azért tetted, hogy később az orrom alá dörgölhesd! Hidd el, James, ha tehetném akkor visszaadnám, de sajnos ez lehetetlen. Szóval, ha csevegni jöttél, akkor vissza is mehetsz Amberhez és csinálhatjátok tovább, amit eddig! – vágtam hozzá, majd sarkon fordultam és elviharzottam, elsuhanva egy zavarodott Harry mellett, ám nem is foglalkoztam vele, egyszerűen csak el akartam tűnni apám közeléből, hogy nyugodtan felhívhassam Roch-t, aki azonban ki volt kapcsolva... Remek...Ilyen szerencsém volt nekem is.