10.

Hellooo, itt Raspberry! Nagyon-nagyon bocsi a sok késésért, egy kicsit felfordultak a dolgok körülöttem az egyetem miatt(első év), de azt hiszem most már belerázódtam, szóval minden rendben, fokozatosan kerülnek fel az új részek, legalábbis eddig ez van tervbe véve. Jó olvasást és szép estét mindenkinek <3

Sose gondoltam volna, hogy ilyen jól ki fogok jönni a helyes ír fiúval, és ahogy elnéztem én is eléggé megtetszettem neki, ezért teljes nyugalomban leültünk egy kanapéra megbeszélni minden jelentéktelen dolgot ami csak az eszünkbe jutott. Figyelmemet nem kerülte el a „véletlen” simítása a kezemen, vagy mikor a lába hozzáért az enyémhez, ettől felbátorodva megérintettem nevetve a vállát. Teljesen belemerültünk a csevejünkbe, fel sem tűnt mikor valaki bejött a helyiségbe, csak annyi szúrt szemet, hogy a többiek feltűnően csendbe lettek miközben mi még mindig nyugodtan beszélgetünk az állatok megmentéséről. Valaki megköszörülte a torkát, ezért kissé irritáltan néztem fel, mégis ki merészeli megtörni romantikus pillanatomat egy helyes szőkével? Az agyam rögtön blockba állt mikor megpillantottam egy másik helyes szőkét, Tim Berglinget, ráadásul nem éppen a legjobb kedvében. Volt szerencsém találkozni vele mikor éppen éhes volt, az nem a legjobb formája, mivel mindenkivel undok ameddig meg nem kapja az ennivalóját, láttam már másnaposan is, mikor hallgatag, és ugyancsak valamilyen ételre fáj a foga, ilyen idegesként viszont még soha, ezért fogalmam sem volt hogyan reagáljam le azt mikor elkezdett velem üvöltözni. Beleharaptam ajkamba, óvatosan lejjebb csúszva a kanapén mikor meghallottam hogyan flörtölök mással munka helyett, a szentcségit, ezek a svédek nagyon ijesztőek idegesen. Amúgy is eléggé megfélemlítő a jelenléte, de ha ennyire felhúzza valaki úgy tűnik még rosszabb. Hátulról lehetett hallani a többiek röhögését amitől még jobban kivörösödött az arcom.

Egy adott pillanatban megfordult, ez jelentette azt, hogy eljött az ideje elkotródni. Elindultam utána, egy utolsót hátrafordulva Niall felé, aki vigyorogva integetett, majd egy „call me” jelet mutatott, amit Tim egyáltalán nem szívlelt. A törölközőkkel visszafelé mentünk a VIP részleghez, innentől kezdve végig puffogott akárcsak egy rossz gyerek, nem jött, hogy elhiggyem mennyire kicsinyes tud lenni, egy huszonnégy éves férfiról beszélünk…aki jelenleg idegesen karba tett kézzel nézte a kivetítőn hogyan élvezik a koncerteket a fesztiválozók.

-          Tim… - kezdtem óvatosan átadva neki egy újabb adag vodkás vizet, úgy tűnik neki ez a kedvence.

-          Maradjunk Mr. Berglingnél.

-          Ne már, ez most komoly? Kérlek, csak…na jó nincs mentség arra amit csináltam.

-          Egy munkád van azt se végzed normálisan. Ez biztos belekerül a CV-be.

-    Jaj nee, kérlek csak azt ne. – kerek szemekkel fordítottam meg a vállánál fogva, de meglepetésemre aranyosan mosolygott rám. – Mi?

-    Pfft az a fej. – hahotázva vetette hátra a fejét, majd egy hörpintésre megitta a pohár tartalmát.

-          Na ez geci húzás volt. – tettem karba a kezem, szemeimet végigjárattam a tömegen, majd a kivetítőre esett pillantásom.

Elle önfeledten csókolózott egyik brazil ismerősünkkel akit nem rég szedtünk fel, na ettől a látványtól már én is elkezdtem röhögni, főképp mikor Harry, a Harry Styles elkezdte ugratni, ettől valahogy teljesen kiborult a bili. Tovább nevettünk mindketten két teljesen különböző dolog miatt, de nem is baj, innen tudtam legalább, hogy megbocsájtott, na meg azt mivel fogom szívatni ezentúl szegény barátnőmet legalább egy évig. Minimum. 1D koncert alatt táncoltunk, énekeltünk, és ki ne felejtsük, rengeteget ittunk. Piszok nagy mázli amiért őt húztam ki, mivel annyit ihattam amennyit csak akartam este, nem hozott valamilyen hülye szabályt be ami miatt csak vízen kellett éljek. Remekül eltöltöttük részegesen az estéket, azontúl meg valahogy elvoltunk nappal is. Örültem is rendesen amiért bejött neki ahogy kezelem a dolgokat, bár az első, és szerencsétlenségemre a második nap is túl sokat bakiztam, mindezektől egy idő után elnézett, legalábbis ameddig szorgosan nyomkodtam a kezébe a vodkás jeget.

A fellépés utána bejelentették, hogy a celebeknek lesz egy külön hab parti, persze részeges fejünkkel mi is rögtön rábólintottunk, de előtte lelibbentünk az emeletről, és kerestünk magunknak egy nyugisabb területet ahol nem zavarnak meg annyira az emberek. Egy fesztiválon ez szinte lehetetlennek bizonyult, de nem zavartattuk magunkat, felvette a napszemüvegét, arcába húzta a sapkáját, majd furcsán vigyorogva tört utat a kiszemelt pázsit felé. Hamarjában kiderült, hogy a sátorhelyekhez kerültünk ki, vagyis az elkülönített részleghez ahol én is vagyok Elle-el. Ott aztán hanyagul levágódtunk csillagokat lesni, én a hátamon feküdtem, úgy néztem őket, míg ő inkább a füvet nézte hasán feküdve. Kótyagosan beszélgettünk mindketten, meg néha nevettünk mikor olyan gáz témák kerültek szóba.

-    Tudtad, hogy a filozófia ógörög szóból ered, és jelentése bölcsesség szeretete? – kérdeztem váratlanul amitől leblokkolt.

-          Mégis honnan a francból tudtam volna?

-          Szeretem a filóóót~.

-         Én meg a vodkát. – hasamat fogtam a nevetéstől, majd ő is rákezdett kisfiús kuncogására. – Komolyan.

-       Pftt, hahahaha. Tudom, kezedbe nyomtam vagy hetet. – tettetett csodálkozással nézett rám.

-          Te le akartál itatni!

-          TE kérted!

Vicces, ám értelmetlen beszélgetésünknek Elle váratlan jelenléte vetett véget, ugyanis a lány cseppet sem nőiesen eltaknyolt Tim hátára. Eddig is nevettem, de ezek után már egyenesen könnyeztem a röhögéstől, folytak le az arcomon az apró cseppek, én pedig meg sem próbáltam ellenállni, részegen eleve minden humorosabb, bár szerintem amúgy is ennyire kiröhögtem volna. Barátnőm lemászott róla, és sok bocsánatot kért egymás után, Tim pedig részegen vigyorogva intette le, hogy nincs semmi baj, majd kék szemei hatalmasra kerekedtek.

-          Te vagy az a csaj a brazillal. – ettől teljesen elszabadult a pokol. Hangosan hahotáztam, Elle vörös arccal próbálta kimagyarázni magát, Tim pedig elgondolkodva bólogatott mintha pontosan tudná miről van szó.

-          A hab parti. – sóhajtott megdörzsölve halántékát. – Roch nem kell neked fürdőruha?

-   Hopp, le-hehehehe…huh. Lehet kéne. – vigyorogva nyújtottam kezem a DJ-nek, aki kedvesen felsegített a helyemről. – Timmo megvársz itt?

-          A felelősséged vagyok, nem akarom, hogy elraboljanak!

-     Csak pár perc, gondolom nem akarsz mezítelenül látni fürödni a habok között. – barátnőm elröhögte magát, majd csuklómnál szorítva elráncigált a közös sátrunk felé.

Énekelgetve öltöztem, miközben sátor társam cseppet sem pozitív aurával rendelkezve elkezdte magyarázni mik történnek vele, milyen megaláztatásokon ment keresztül míg én lerészegedtem, ha úgy vesszük, a főnökömmel. Nyugtatásképp veregettem a hátát miután felhúztam magamra a fürdőruhát, meg azért egy ócska cipőt, és fehér rövid gatyát. Egyáltalán nem volt odáig amiért Harryt kapta, ezt körülbelül minden második mondatában benne szerepelt, viszont köztük volt apja váratlan feltűnése, meg Jeff jelenléte amitől teljesen feketévé változott a körülötte lévő levegő. Bátorítólag a kezébe nyomtam egy üveg vodkát, majd megígértem neki ezt elfogyaszthatja egyedül, de most már menjünk a többiekhez, mert Aviciit lehet tényleg el akarja rabolni valaki. Elle tisztán elkezdte inni az italt, már innen sejthettem volna, hogy rossz vége lesz a dolgoknak, de hát mivel én se voltam legjózanabbik pillanatomban csak bátorítottam egész addig míg meg nem érkeztünk a „főnökömhöz”.

Vigyorogva üdvözölt áttéve egyik karját a vállamon, kicsit el is kértem a vodkát barátnőmtől, mert ezt kibírni csak még több piával lehet. Amúgy meg az 1D sátra felé vettük az irányt, nagyon nem lehettünk késében mivel mg páran hiányoztak onnan, beleértve kedvenc ír csávómat. Tim még kért pár adag innivalót, ezért kénytelen voltam kimenni egy szabad italos sátorba ahol keverhettem neki egyet-kettőt (négyet), mire visszaértem a tálcával már nem volt a helyén. Kétségbeesetten kérdeztem az ott lévőktől hol van, mikor hátra mutattak. Kissé botladozva indultam én is utána letéve elé a tálcát, éppen Harryvel beszélgetett, és osztoztak pár szál cigin. Mivel olyan remekül megvoltak elsurrantam Elle felé, aki mostanra teljesen jobb színben volt.

-    Fel akarok szedni valakit. – jelentette ki bólintva, én csak egyet tudtam érteni a kijelentésével.

-          Dettó. Szóval segííthetsz! – vigyorogva rángattam a karját, mire elkuncogta magát.

-          Szőke herceg 1D-ből?

-          Na neeee. – zöld szemeim szerintem még jobban elkerekedtek, elképzeltem milyen őrült tekintetem lehet, de ettől még jobb kedvem lett. – Megteszed?

-          Na, fogadunk? – kinyújtotta jobb kezét, félve néztem rá.

Van egy kis dolgunk az ilyen fogadásokkal, folyton ezt csináljuk, ami rengeteg gondhoz vezetett a sok év során. Eleinte mindig kicsi dolgokkal kezdődött, viszont a csávókon valahogy mindig fogadni kezdtünk, „fogadjunk, hogy nem tudod felszedni”, „mibe fogadunk, hogy vesz nekem három koktélt?”, „fogadjunk, hogy az a csávó meg akar fektetni”.  Ezek a szituációk elvezettek orgazmushoz, rengeteg lila folthoz, és sok karcoláshoz, viszont az utolsó alig pár héttel a fesztivál előtt volt. Egy kávézóban írtunk vagy hatvan listát, mivel imádunk listákat írni, miket kell bevásárolni, mennyit fogunk inni a fesztiválon, ilyen jelentéktelen dolgok, amiknek semmi értelme sincsen. Ott megláttunk két helyes fiút sörözni, mondanom sem kell rögtön elindultak az agy tekervényeim, gonoszan vigyorogtam barátnőmre szemeimmel pedig a fiúk felé böktem. Leesett neki mire gondolok, innen pedig elindult az út egyenesen a sürgősségire. Kicsit eldurvultak a dolgok akkor, utána megígértük soha többet nem csinálunk olyat, vagyis egészen mostanáig.

Csináljuk meg! – szorítottam meg vigyorogva a kezét.

09.

Aloha!

Micsoda meglepetés, ugye?

Meghoztam a friss részt, amihez jó szórakozást szeretnék kívánni!

Millió ölelés,

C.

Kilencedik rész ( Jiselle szemszöge)

zene a részhez

  Apám látogatása nem tett jót a hangulatomnak, elrontotta az egész napomat. Az sem segített, hogy a rohadt melegre való tekintettel meg kellett válnom trikómtól és egy szál bikini felsőben parádéztam, ezzel láthatóvá téve méretes tetoválásomat a hátamon és lapockáimon. Utáltam, hogy az emberek állandóan megbámulták, utána pedig azonnal el is ítéltek, anélkül, hogy tudnák, miért is van ott, vagy mi a háttérsztorija. Tízéves koromban volt egy autóbalesetem és gerincműtétet kellett végrehajtsanak, ami csúnya sebet hagyott a hátamon, ettől pedig undorítónak éreztem magam, tehát amint betöltöttem a tizenhatot, fogtam az összes zsebpénzem és elmentem a nagybátyám tetováló szalonjába, ahol kiválasztottam az egyik elég durva tematikájú angyalszárny mesterművét, amit kicsi unszolás után felvarrt a hátamra, közvetlenül a sebhelyem fölé, így már nem láttam a förmedvényt, lezárhattam a múltam és tovább léphettem.

  Roch látogatása a koncert előtt kicsit persze feldobott, mert amilyen kis bohókás, simán mindenkit fel tudott vidítani, a másodperc törtrésze alatt. Azt hiszem ezért is ragaszkodtam hozzá annyira. Ő volt az, aki pozitív energiákkal töltött fel, kényszerített, hogy a világot ne egy sötét és reménytelen helynek lássam. Amikor először meglátta a tetoválásom majdnem elájult. Persze, neki is volt pár, de nem ilyen monumentális darabok, továbbá kicsit lightosabbak, csak olyanok, amik tükrözték a személyiségét.

  Meglepően hamar kerültek közeli viszonyba Niallal, amitől tökéletesen megfeledkezett a svéd zenészről. Tim nagyjából egy óra után csörtetett be az eligazító sátorba, ahol mind tanyáztunk, mármint Liam és Harry kivételével, hogy utána jól összevesszen barátnőmmel, mondván, nem azért fizetik, hogy taknyos kölykökkel flörtöljön és lopja a napot. Aztán szépen elrángatta, a jeges töröközőt követelve rajta. Kicsit talán túlságosan hangosan nevettünk, de hát vicces volt a svéd srác ideges fejét látni, amint kiosztja Rocht, aki semmit nem tudott mondani, mert részben igaza is volt a szőkének.

  A koncert este 11-től kezdődött, addig pedig vagy a számukra fenntartott sátorban ültünk, vagy pedig a fesztiválon mászkáltunk. A nap kitartóan perzselt, mi pedig kitartóan ittuk a vizet, ugyanis nem volt szabad berúgjanak a fellépésükig, tehát akármennyire is könyörögtek, hogy szerezzünk nekik valami ütőset, mindenképpen meg kellett tagadnunk tőlük, ami elég nehéz dolognak bizonyult, ugyanis meggyőzőek tudtak lenni, Jeff pedig már majdnem rábólintott. Aztán megjelent Sarah-Jane, hogy ellenőrizzen minket, a tervet pedig le kellett fújni. Maradt a víz...

  A rajongók hullámokban rohamozták meg a négy fiút, akik mindenkivel képet készített, osztottak nekik autogramokat és jópofiztak ezerrel. Mire a backstage-be kellett mennünk, szerintem már a fesztiválozók felének volt valamije, ami a négy srác egyikének aláírását tartalmazta. Ha más nem, akkor a melle. Hangolni kevés idő volt, ugyanis előttük játszott a The Rasmus, akik kicsit tovább húzták a fellépésüket, mint kellett volna, tehát egy rohanás volt az egész. Mindenki stresszes volt, szétestek az emberek és káosz lett úrrá az egész helyiségben. Pedig semmi okuk nem volt rá, de senkit nem érdekelt, hogy nyugodtan is meg lehetett volna oldani a szituációt. Engem elzavartak gyümölcsökért, meg hideg frissítőkért, míg a többi társam a szerelésben, hangosításban segédkezett.

  Egy órás késéssel vette kezdetét a koncert, nekem pedig végre volt időm nyugodtan elszívni egy cigit és meginni egy üveg sört az eligazító sátorban, ahová kiszöktem a zűrzavarban, ha pedig jól számoltam, akkor volt egy órám még, mielőtt visszarángatnak a pokolba. 

- Ma este habparti hajnalig! – esett be Jeff, aki láthatóan már rendesen el volt látva. – Te is jössz, ugye, Jiselle?

- Attól függ, Harry mit tervez csinálni. Remélem kapok kimenőt, akkor igen.

- Ó, de édes...A szépfiú engedélye kell, hogy élvezd a fesztivált – röhögött hiéna módjára, én pedig legszívesebben pofán vágtam volna a kerámia hamuzóval, de nem tettem.

- Mellé vagyok beosztva. Szerintem neked is komolyabban kellene venned, mert a végén szedheted a sátorfádat, és mehetsz haza – figyelmeztettem, de inkább távozásának reményében, mint aggodalmam jeléül.

- Kettőkor kezdődik, gondold meg – pislogott rám sokat mondóan, majd kisietett a sátorból.

  Nagyot húztam sörömből, remélve, hogy elihatom csókjainak emlékét, és mire újra tükörbe nézek, már nem lesz ott a tenyérnyi kiszívás, amit olyan kedvesen bőrömön hagyott. Elszívtam még egy szál cigit, majd a színpad felé vettem az irányt, hogy időben visszaérjek, azonban mit ad Isten, újra belebotlottam a tegnapi brazilokba, akik ragaszkodtak hozzá, hogy ismételjük meg az Avicii koncerten történteket, én pedig nem voltam rest rábólintani. Tíz perc kellett, mire átfurakodtunk a tömegen, szerencsére jók voltak az ilyen képességeink, Julio pedig időt sem vesztegetett, azonnal a nyakába kapott, amint az első sorba értünk. Két perc nem telt bele, hullámzó alakunk megjelent a hatalmas kivetítőkön, miközben a banda a No Control című számát adta elő. Átadtam magam az érzésnek, ami magával ragadott, levetkőztem gátlásaimat és engedem, hadd áradjon szét testemben az adrenalin. Soha életemben nem voltam ilyen vidám, legalább is józanon nem, de hisz annyi hibám és botlásom volt már az évek során, hogy nincs annyi alkohol, ami el tudná mosni őket.

  Lehajoltam és megcsókoltam a brazil fiút, aki egy percig se ellenkezett, sőt, két pillanattal később már a földön álltam, és úgy csókolóztunk tovább, amit a kivetítők szintén vettek. Nem tudom eldönteni, hogy szándékosan-e, mert bajba akartak keverni, vagy azért, mert olyan dögös volt, ahogy egymás ajkait faltuk. Kezei fürgén megtalálták útjukat trikóm alá, amit idő közben visszavettem, hogy derekam simogathassa, lassú, érzékik csókjai közben. Ami kiszakított az élvezetek tengerében, az egy enyhe ütés volt a vállamon, mire azonnal körbe fordultam, csak azért, hogy egy vigyorgó Harry-vel találjam szembe magam, aki mikrofonnal a kezében jött le a színpadról, csak azért, hogy engem kellemetlen helyzetbe hozzon.

- Menjetek szobára, gyerekek! – kezdte nevetve, szemeim pedig automatikusan összeszűkültek, magamnak megfogadtam, hogy ezért direkt mikróba teszem a sörét legközelebb. – Értem én, hogy nagy a szerelem, de azért rám is figyeljetek, mert nem azért riszálom magam a színpadon, hogy ti nyugodtan falhassátok egymást!

- Harry, te szemét – préseltem fogaim között, de szerencsére a mikrofon elég távol volt tőlem, hogy senki ne hallhassa, amit mondtam. 

- Még végén azt fogom hinni, hogy nem vagyunk elég érdekesek! – mondta panaszos hangon, majd rám kacsintott és visszasétált a színpadhoz, ahol két őr fel is segítette. – Micsoda szégyen! – kiáltotta, amint fenn állt három társa mellett.

  Szemeimet forgatva kértem elnézést Juliotól a jelenet miatt, aki még pár csók ellenében hajlandó volt megbocsájtani. A koncert vége előtt érzelmes búcsút vettünk egymástól, majd mindketten vettük az irányt a saját társaságunk felé, ami az én esetemben sajnos épp a fürtös énekest jelentette, aki a backstage-be érkezése utáni pillanatban hatalmas nevetésben tört ki, amint meglátta ideges fejemet. Persze, megpróbált bocsánatkérő fejet vágni, de nagyon nem működött, ugyanis az a szemtelen vigyor mindent elrontott.

- Ezért még megfizetsz – adtam kezébe egy üveg vizet meg egy törölközőt, hisz mindenek előtt a személyi asszisztense voltam, csak utána jöhetett a bosszú, ami abban a pillanatban meg is született fejemben, amint eszembe jutott, mit mondott Jeff a habpartiról, így azonnal széles vigyor formálódott ajkaimon.

- Kezdhetek félni?

- Rettegj, Styles! – vettem el tőle a már üres üveget és adtam helyébe másikat. – Ma éjjel habparti van, remélem nem csináltál magadnak terveket.

- Most már vannak. Soha nem voltam még olyanon, kíváncsivá tettél.

- Semmit nem mondtam, de remek! Éjjel kettőkor kezdődik, fürdőnadrágban gyere, mert el fogsz ázni.

- Szerintem már elázva megyek, ha érted mire gondolok – emelgette szemöldökeit.

- Értem, mire gondolsz, csak a legkevésbé sem érdekel. Negyed kettő van most, szerintem menj vissza a hotelbe, öltözz át, aztán gyere vissza, a sátratoknál találkozunk. Ha szeretnéd hozd a többieket is, mert remek szórakozás lesz.

- Csak akkor, ha te meg hozod a kis brazilt, szeretném megismerni.

- Ugyan miért is? Összesen kétszer találkoztunk, nem hiszem, hogy minden idejét velem szeretné tölteni – vetettem oda, majd a kijárat felé indultam, de utánam sietett, meg sem várva a többieket.

- Benned biztosan szívesebben töltené – jegyezte meg vigyorogva, mire azonnal megtorpantam, gyilkos pillantást vetve rá, amitől azonnal leolvadt mosolya. – Nem úgy gondoltam.

- Nem hát! Legyél olyan kedves és ne feltételezz olyan dolgokat, amik nem igazak. Nálam nem fog működni, ha ennyire játszod az agyad. Van egy húgom, aki állandóan rólad beszél, tudom, hogy igazából egy muffin vagy, aki nem szeret inni, és a mai nap tanulsága alapján nem is bírod, szóval fölösleges az arcot játszani, nem győzöl meg senkit. Azzal meg végképp nem férkőzöl a szívembe, ha szemét megjegyzéseket teszel, akár abba is hagyhatod.

- Csak...én csak...azt akartam, hogy kedvelj, azt hittem, hogy az olyanok jönnek be, mint Jeff, azokat bírod... – mondta lesújtottan. 

- Nem...Távolról sem az olyanokat kedvelem. Ha ismernél, akkor tudnád, hogy a baráti társaságom teli van könyvmolyokkal, akik mást sem csinálnak, csak olvasnak, rumos teát isznak és cigarettafüstbe burkolózva tárgyalják meg a világ nagy kérdéseit. Jeffel jó volt szórakozni, de ha igazi barátokat keresek, akkor az ő fajtáját messziről elkerülöm. Szóval mi lenne, ha önmagad adnád, csak egy egészen picit, ameddig itt leszel....

- Komplett lejárattam magam, igaz? – kérdezte végül csöndesen.

- Eléggé, de nem baj, mert amúgy sem kell kedvelnünk egymást, hisz csak az asszisztensed vagyok, nem pedig a jövendőbeli elválaszthatatlan legjobb barátod – kacsintottam, majd végképp faképnél hagytam, hogy elmehessek lezuhanyozni és ennyi valamit, mielőtt kezdetét vette volna a habparti.

Szórakozottan sétáltam vissza a sátrunkhoz, ami környékén bele botlottam Rochelle-be és Timbe, akik épp részegen beszélgettek a nedves fűben, nagyon is jól szórakozva. Szóval, nem is akartam őket megzavarni, ám megbotlottam a sátortartó kötélben és egyenesen a zenész hátán landoltam, aki ijedten pislogott a hirtelen támadás nyomán, Roch pedig részegen hahotázott, fura, csukló hangokkal megspékelve azt. Így kell egy ismeretséget indítani....