07

Aloha!

Kedd este, az pedig azt jelenti, hogy újra későn jutott eszembe feltenni a részt. De nem baj, mert itt vagyok vele, továbbá felbukkant egy új szereplő, yaaay, szóval koccintsunk Jiselle édesapjára!

Jó olvasását és millió puszi!

C.

Hetedik rész( Jiselle szemszöge)

Zene a részhez

  Ha azt mondom, hogy a fürtössel töltött délelőtt maga volt a pokol, akkor nagyon de nagyon finoman fogalmazok. Szaladgáltatott össze vissza, nem egyszer tudtomra hozva, hogy nem igazán vagyok a kedvenc asszisztense. Alig érkeztek meg, máris olyan ásványvízre vágyott, ami persze nem volt a minibárban, szóval el kellett bűvölnöm Ront, hogy vigyen el a bevásárló központba, ahol be tudom szerezni. Fél úton voltunk vissza, amikor hívott, mert neki eper kell, de nem az a punnyadt, ami a sátorban van, hanem sokkal frissebb, a piacról, szóval mehettem oda, ami a város másik végén volt, csak azért, hogy mire visszaérek, már totál ne kelljen neki se a víz, se az eper. Legszívesebben a képébe nyomtam volna, de szerencsére ennél hidegvérűbb voltam, így a csizmájába szórtam őket, majd felöntöttem vízzel. Szerencsére nem látta, szóval nem tudhatta, hogy én voltam, ugyanis ő akkor éppen a sörsátornál volt, valami lányt akart megfűzni, csatlakozzon hozzá később a hotelszobájában, mert meg szeretné neki mutatni a kilátást a 10. emeletről.

  Nos, én szerettem volna ledobni a 10. emeletről, de erről ne essék most szó. Barátnőm felhívott, hogy bejelentse, majdnem dolgok történtek a svéd zenésszel, mivel seggrészegre itták magukat, de sajnos nem volt időm ezzel foglalkozni, ugyanis saját is problémám akadt, egy bongyor énekes személyében, aki varázslatos módon visszatalált hozzám, vagyis, hogy egészen pontos legyek, levette felsőjét, és még le se tettem a telefonom, elkezdett félmeztelenül tombolni. Valaki nem bírja az alkoholt. 

  Egy fél órával később bejelentette, hogy a hotelbe akar menni, csobbanni a medencébe, szóval nekem csatlakoznom kellett hozzá, remélve, hogy így legalább kimegy belőle a pia, aztán lerendezhetem két szem Advillal. Nem így történt. Az autóban a nyakamban csimpaszkodott, zagyvaságokat beszélt, nekem pedig minden önuralmamat össze kellett szednem, nehogy lecsapjam a kis sztárocskát, aki részegen még sokkal idegesítőbb volt, mint józanon. Naná, hogy nekem volt egyedül ilyen szerencsém. Tipikus…

- Figyelj rám! Figyelj rám! – hangzott a medencéből, mikor már tíz perce fenn voltunk a hatalmas teraszon. Én koktélt ittam, elterpeszkedve a méretes nyugágyon, Harry pedig a kristály kék vízben pancsolt, haja felkötve, egy szál fürdőnadrágban, amit majdnem előttem vett át. Szerencsémre elég gyorsan futok, így be tudtam menekülni a fürdőbe. – Nézd, milyen jól úszom!! – kiáltott rám, így kénytelen voltam felé fordulni, mielőtt az összes vendég figyelmét felhívja ránk, nem mintha ez már nem történt volna meg abban a pillanatban, ahogy besétáltunk.

- Harry, mennyi ideig fog tartani, míg kijózanodsz? Csak azért, mert vissza kellene mennünk a fesztiválra. A barátaid meg a testőreid biztosan aggódnak már érted. Meg aztán nem is nagyon szabadna eljönnöm, legalább a koncertetekig. Szóval....

- Nyugodj már meg, olyan sötét az aurád, hogy mindjárt megvakulok tőle! – puffogott, közben könyökét a medence szélén támasztotta, onnan méregetett szúrós, gyermeteg pillantásokkal.

  Jáde zöld szemei szikráztak a napfényben, túlságosan kitágult pupillái pedig zavarba ejtően őszinték voltak. Kénytelen voltam a koktélomra fókuszálni, ugyanis alkoholtól gátlástalanná vált mosolya arra ösztönzött, fojtsam bele a medencébe, amiért így megnehezítette a dolgomat. Azt reméltem, hogy lesz két unalmas napom, amikor csakis rohangálok, hogy minden idióta kívánságát kielégítsem, erre ott voltam Chicago egyik legelitebb hoteljének medencéjének partján, koktéllal a kezemben, és figyeltem, ahogy a fiú, akinek az asszisztense voltam, ugrál és lubickol a hideg vízben. Abban reménykedtem hamar kitisztul a feje, de amennyire rosszul bírja a piát, annyira sokáig tart nála, amin a forróság egyáltalán nem segített.

- Jiselle.... – jelent meg a semmiből, észre se vettem, mikor mászott ki a medencéből, de abban a pillanatban mégis ott állt előttem, csöpögött róla a víz, és ha nem én lettem volna az az ember, aki instant fojtogatni szerette volna, akkor azt mondanám, hogy úgy nézett ki, mintha egy nedves álomból lépett volna elő, hisz remek formában volt, hasfalát finoman kidolgozott kockák alkották, vállai szélesek és izmosak voltak, tetoválásai pedig abszolút röhejesen néztek ki.

- Mondd, mit tehetek érted?

- Elfáradtam, nem akarok többet úszni – mondta kimerülten, nyoma sem volt a tíz perccel korábbi energia bombának, aki úgy pancsolt, mint egy kisgyerek, helyette minden bejelentés nélkül fogta magát és mellém telepedett, fejét ölemben pihentette, kitúrva koktélomat a helyről.

- És ki mondta, hogy ezt szabad? Mi lesz, ha lefényképeznek? Engem kinyír Sarah-Jane, ha megtudja, hogy lazsáltam, ahelyett, hogy neked ugráltam volna.

- Fogd be és babráld a hajam! Utána hozhatsz nekem egy kis kaviárt, mert megéheztem. Így az a nő sem fog tudni belekötni. Most boldog vagy? Kell még valami, vagy hozzá fogsz? – Hangja követelőző és gyerekes volt, majdnem szembe is röhögtem. Majdnem...

- Babrálja a halál! Kelj fel és szárítkózz meg! Utána visszamegyünk, mert meghalok éhen!

- Rendelhetsz itt is valamit enni, mind a banda számlájára megy – ajánlotta teljesen közömbös hangon, mintha fán teremne a pénz.

- Naná, hogy utána az orrom alá dörgölhesd ezt is! Kösz nem!

- Miért vagy ilyen elutasító? Nekem több pénzem van, mint amennyit el tudnék költeni, akkor miért ne adhatnék belőle annak, akinek csak szeretnék?

- Azért, mert nem mindenki dúskál a pénzben, van akinek keményen meg kell érte dolgozni, az pedig, hogy ilyen könnyedén kezeled ezt a dolgot, csak bebizonyítja, hogy te nem ezek közé az emberek közé tartozol.

- Semmit nem tudsz rólam, szóval ne ítélkezz, inkább tedd azt, amiért fizetnek, legyél cuki és csöndes, közben pedig engedelmeskedj nekem!

  Erre már nem volt mit mondanom, vagyis volt, csak az már túlment volna a jó ízlés határán, aztán meg nem akartam egy medence partján jelenetet rendezni egy kis hülye sztárocska miatt, aki épp józanodik és hamarosan fájni fog a feje, nekem pedig ki kell szolgálnom majd, minden apelláta nélkül. Miért nem kaphattam Tom Odellt?

  Nagy levegőt vettem, kibontottam nedves haját és szétterítettem már csurom vizes rövidnadrágomon, ami elázott a kontaktustól - szóval jött nekem egy új, száraz nadrággal, mivel ebben úgy néztem ki, mint aki bepisilt -, majd ujjaimat a nedves tincsekbe vezetve masszírozni kezdtem fejbőrét és kedvem szerint játszadoztam fürtjeivel. Szemeit lehunyta, így nem láthatta azt az ideges pillantást, ami automatikusan arcomra ült, ahogy belekezdtem a műveletbe. Halkan dorombolt, mély torokhangon, mégis tisztán észrevehetően. Ha nem ültem volna húsz centire tőle, akkor nem is veszem figyelembe, azonban így lebukott, mennyire is élvezi, ha a hajával babrálnak. Ez kicsit felbátorított, szóval egy adott pillanatban óvatosan belemarkoltam és meghúztam, ahogy akkor szoktam csinálni, ha csókolózom valakivel. Ajkai elnyíltak, tenyereit pedig combjaira simította, belemarkolva nadrágjának anyagába, szóval újra megtettem...és újra...egészen addig, míg váratlanul fel nem ült és fülig vörösen, ijedt szemekkel nem kezdett fixírozni.

  Amint pillantásom ölében összekulcsolt kezeire tévedt, azonnal levágtam mi a szitu, tehát normális, hogy hangos hahotába kezdtem. Nevetésemnek köszönhetően még inkább elvörösödött és jobban álló farkára szorította kezeit, hátha ezzel le tudja lapítani, de nem nagyon ment neki.

- Szerintem menj a mosdóba és gondoskodj a problémáról – javasoltam fuldokolva a nevetéstől.

- Ez nem olyan vicces, mint amilyennek tűnik – puffogott, majd felállt, sarkon fordult és elsietett, be az épületbe, engem magamra hagyva a koktélommal, ami eddig türelmesen pihent az asztalon.

  Teljesen szétterpeszkedtem a kényelmes ülő alkalmatosságon, nyugodtan kortyolgattam az italomat, amikor valaki a hátam mögé lépett, ünnepélyesen kihúzta magát és megvárta, míg felnézek rá. A poharam kiesett a kezemből, szemeim pedig elkerekedtek, de nem meglepetésemben, hanem dühömben. Ajkaimat keskeny vonallá préseltem, majd felemelkedtem helyemről. Majdnem egy magasságban voltunk, annyi eltéréssel, hogy az ő vállai sokkal szélesebbek voltak, makulátlan kék inge és galambszürke nadrágja pedig szöges ellentétben voltak az én szakadt trikómmal és még mindig nedves nadrágommal. Haja sokkal őszebb lett, mióta utoljára találkoztunk, szemeiben pedig gőg csillant.

- Mit keresel itt, James? – kérdeztem kimérten.

- Amanda és én ebben a hotelben szálltunk meg, az erkélyről láttalak téged és a barátodat, gondolom. Édes fiú, szeretném majd megismerni. Gondoltam lejövök köszönni nektek, de mire felöltöztem és lejöttem már sehol nem volt.

- És azt hiszed, hogy én akarok tőled bármit is?

- A lányom vagy, az Isten szerelmére! Legalább egy pár kedves szavad lehetne hozzám. Mindazok után, amiket érted tettem, legalább ennyit elvárnék tőled.

- Szóval csak azért tetted, hogy később az orrom alá dörgölhesd! Hidd el, James, ha tehetném akkor visszaadnám, de sajnos ez lehetetlen. Szóval, ha csevegni jöttél, akkor vissza is mehetsz Amberhez és csinálhatjátok tovább, amit eddig! – vágtam hozzá, majd sarkon fordultam és elviharzottam, elsuhanva egy zavarodott Harry mellett, ám nem is foglalkoztam vele, egyszerűen csak el akartam tűnni apám közeléből, hogy nyugodtan felhívhassam Roch-t, aki azonban ki volt kapcsolva... Remek...Ilyen szerencsém volt nekem is.

06.

Hello again angyalkák, remélem mindenki el van, és remekül szórakozik a suliban/egyetemen. Csak viccelek, el tudom képzelni mennyire unjátok, ezért gondoltam feldobom a napotokat, iigen, egy új résszel <3 Jó olvasást cicáim, várjuk szeretettel a kommenteket és a különböző véleményeket!

xoxo Málna

Hatodik rész ( Rochelle szemszög )

Zene a részhez

  A pia meg a kis füves cigi teljesen kiment a szervezetemből mikor visszafelé sétáltam Tim limuzinjához, Elle pedig szívesen kísért engem vissza különböző idiótaságokkal teletömve a fejemet, amitől a pozitív aurám mintha be lett volna szennyezve. Fáradtan konstatáltam mennyire gáz első benyomást keltettem, nem beszélve arról mennyi minden vár még rám az alatt a pár nap alatt, hiszen mindenki tudja, vannak még ráadások. Barátnőmmel röhögve sétáltunk, viszont amint megláttam a zenészt a limuzinnak nekidőlve, teljesen elakadt a lélegzetem, és még én kéne vele töltsek annyi napot? Te szent szar, nem hiszem, hogy átgondoltam, bár nem maradt olyan sok választásom. Sarah-Jane azt mondta mindent kell teljesítenünk amit kér, tehát a többiek most megúszták, bár elképzelve az arcukat nem hinném, hogy annyira fognak örülni ennek mikor meghallják a híreket. Már dobtak is a vezetőmnek egy üzenetet, utána elköszöntem Elle-től, mivel Tim már be is szállt a kocsiba rögvest amint megpillantotta fáradt arcomat. Unottan kezdte piszkálni a telefonját, rajtam meg úrrá lett a kíváncsiság, mint ahogy általában szokásom, ezért óvatosan arrébb húzódtam, hátha jobban látom mit csinál. Egy ülés választott el tőle, ezért összeszűkítettem a szemeimet, ő pedig kifejezéstelen tekintettel nézett rám.

- Ha zavar a kocsinak a fénye szólhatok kapcsolják le.

- Ahaha, nem nem, dehogy, megvagyok. – heherésztem egyre jobban pirulva, nope, ez határozottan nem fog menni több napig. Egy sztár mellett lenni kicsit sok a szervezetemnek, és nem csak.

- Furcsa vagy. – kommentálta, majd visszatért a telefonjához. Kerek szemekkel dolgoztam fel mit mondott, te jó ég, ez borzalmas. A furcsa sose jelent semmi jót, ezért megpróbáltam kitapintani pontosan mire is értette a furcsát pontosan. A válasza egyszerű volt, viszont annál jobban tele információval, valószínűleg megérezte a kétségbeesést körülötte. – Furcsa, egyedi. Mit nem értesz?

- Semmit. – szaladt ki a számon.

- Mi a holnapi programunk? – váltott témát hirtelen a svéd barátunk.

- Mi? Hát ez egy nagyon jó kérdés. – motyogtam vörösödve. – Ezt neked kellene kitalálni. Te kell tudd mit akarsz meglátogatni.

- Rád bízom magam. – felelte le sem véve a szemét készülékéről, ettől picit ideges lettem, az érzelmeim meg rögtön a felszínre törtek.

- Elraknád azt a telefont? Ha valakivel beszélsz legalább azzal tiszteld meg, hogy a szemébe nézel!

  Kék szemei amúgy is varázslatossá tették a tekintetét, viszont mikor meglepetten néz, amitől a szemei még nagyobbak lesznek, a helyzetem nem lesz rózsásabb tőle. Teljesen elfelejtek gondolkozni, ami elég nagy probléma, mivel így is alig tudok vele normálisan kommunikálni, néha túlságosan haverira fogom a figurát, ami lehet neki bejön, de én attól még óvatosabban akarok hozzáállni a dolgokhoz. Szótlanul néztük egymást, eszembe jutott vajon most mire gondol, mikor hirtelen szája felfelé görbült, megeresztett felém egy félmosolyt amitől valahogy kirázott a hideg, az egész olyannak hatott mintha huncut gondolatok járnának a fejében, ettől pedig a szívem még hevesebben kezdett verni. Nem mutathattam ki neki mégis mi folyik a szervezetemben, és főképp az agyamban, ezért megpróbáltam a hotelig megbeszélni vele a dolgokat. A mappán mutogattam mik a választások, meglepetésemre kiderült nem akar menni egy helyre se bulizni, inkább az ételek, italok, és múzeumok érdeklik, ezért azokat karikáztam be a lapokon. 

  A rajongók elárasztották a hotel bejáratát és előterét, Tim arcán pedig megjelent egy kisebb fintor mikor meglátta őket, szemeire kanyarította Ray Ban napszemüvegét, úgy ugrott ki a kocsijából, én pedig szorosan mögötte mentem. A hatalmas szekrények, akik elméletileg emberek, védtek minket a vakuktól, meg a sikoltozó lányoktól, a végén problémamentesen jutottunk fel az ő szobájához…ami elméletileg egy szoba kellett volna legyen, gyakorlatilag viszont egy teljes apartman. Konyhája is volt, fürdőszobája, ami körülbelül vetekedig a miénkkel, az egyik szobában dupla ágy, rögtön onnan kifelé egy nappali szerűség. Az asztalon pezsgő várta, de az én szemem inkább a bárpulton ragadt le.

- Délután háromkor megyünk az első múzeumba. – hadartam miközben lassan a pult felé vettem az irányt. – Italt?

- Szokásosat.

- Szóval eljutottunk arra a szintre? – kérdeztem nevetve, ezen még ő is elmosolyodott

- Tölts magadnak is valami finomat. Egyedül berúgni nem vicces.

- Uh? Be akarsz rúgni?

- Veled. Ha még bírod az iramot.

- Én ne bírnám… - nevetve öntöttem neki félig vodkával tele a poharat, ha annyira kétségbeesetten próbált lerészegedni akkor ki vagyok én, hogy az útjába álljak?

- Ja, elfelejtettem egy pillanatra, hogy beosztottak mellém egy drogost.

- HEE? Így látsz engem? – legörbült a szám miközben öntöttem magamnak is egy kis öreg Jack-et.

- Hogyan máshogy látnálak? Le merem fogadni, te voltál az aki ráesett a sátramra.

- Nem emlékszem ilyesmire.

- Mert részeg voltál. Cheers. – vigyorogva koccintotta poharát enyémhez, miközben én durcásan néztem mindenfelé, csak éppenséggel rá nem. Nagyon sokat nem szabad néznem a szemeibe, mivel a végén olyat teszek amit tényleg megbánnék, magamról varázsolom le a bugyimat, és ráugrok, mint egy tigris a prédájára.

  Mire mindketten feleszméltünk már réges régen sütött a nap, mi pedig még mindig ittunk, pedig nagyon úgy tűnt elég lenne belőle. Fetrengve nevettem a földön, szó szerint, miközben ő épp egy régi cikis emlékéről mesélt, bár neki se ment olyan jól, mivel a szavai egymásba olvadtak, az utolsó kortyot itta ki a pezsgőjéből mire én is befejeztem a nevetést. Sose gondoltam volna milyen vicces is tud lenni ez a Tim, olyan kőszobornak hatott, bár az a sanda gyanúm volt, hogy a pia teszi, csoda, hogy erre én is rá tudtam jönni amilyen részeg voltam. Vigyorogva emelkedtem fel a helyemről, és ügyetlenül ültem mellé a kanapéra.

- Tudod mi volt az első gondolatom mikor megláttalak?

- Hmm? – félmosollyal az arcán figyelte szerencsétlen mozdulataimat, miközben én tovább beszéltem, bár egyáltalán nem hiányzott még több ciki a mércémhez.

- Micsoda szexisten. – ezen rögtön elnevette magát, megfogta a hasát előredőlve az ülőgarnitúrán. – Most komolyan. Damn. Néztél már tükörbe?

- Ez is benne van a munkaköri előírásodban? – egyik kezével átölelte a vállam amitől azt hiszem még jobban kivörösödött az arcom.

- Mégis mi?

- A flörtölés. – lehelte, szemei furcsán csillogtak a sok ital miatt, fehér bőre is kivörösödött tőle.

- Ah, nem tudom. – hirtelen felálltam a helyemről. A józanabbik felem megszólalt, és még milyen jól tette. Ha ez így haladt volna tovább akkor ágyban kötöttünk volna ki, nem éppen azért mert annyira fáradtak vagyunk. Bezárkóztam a mosdójában, kétségbeesetten csúsztam le az ajtón, remegő ujjakkal tárcsáztam barátnőm számát. Ezekben a helyzetekben csak ő tud megnyugtatni, azt se néztem meg hány óra, csak hívtam, mint az őrült ameddig fel nem vette.

- Mondd gyorsan és röviden. Fürtös éppen elküldött egy egzotikus faszomért. – hallatszott ahogy a másik oldalon zuhog az eső, barátnőm pedig nagyon siet.

- Majdnem túl közel kerültem Timmo-hoz.

- Timmo? Ki a…te részeg vagy. – nevette el magán jóízűen, én viszont kétségbeesetten figyeltem ahogy mozog a jacuzzi. – A svédről beszélsz?

- Ki másról? Lerészegedtünk. Mint a seeeegg~.

- Azt hallom. Legalább a tied jófej, az enyém egy szószátyár kisasszony és ki nem áll.

- Túlzás lenne azt mondani, hogy jófej, de majdnem felszedett.

- Mivel?

- …a tekintetével.

- Istenem, vegyél fel egy napszemüveget! O-ó.

- Mi az? – izgatottságomban felálltam a helyemből, de rögtön vissza is szédültem. Elle idegesen szívta be a levegőt, majd kifújta.

- Mennem kell. Fürtös éppen kint rohangál félmeztelenül. Hívlak majd.

  Kuncogva raktam el a zsebembe a készüléket, el telt jó pár perc mire képes voltam felülni megszokott helyemről, és még több míg kievickéltem a nappaliba, ahol meglepetésemre a híres Avicii úgy aludt kezében egy pezsgővel, akárcsak egy kisbaba. Ölelte magához, mintha csak az élete múlott volna rajta, ha belegondolok milyen rossz lesz felkelteni a múzeumi látogatásra belehasad a szívem, mivel ebben a pillanatban úgy tűnt, mint egy kis angyal. Mosolyogva billegtem oda hozzá egy vékony takaróval. Óvatosan levettem a sapkáját, ettől piszkos szőke tincsei össze-vissza hullottak az arcába, ő viszont meg sem moccant, olyan mintha kiütötték volna. Mégis mennyit lehettem távol? Öt percnél többet biztosan nem…Rákanyarítottam a lepedőt, utána beállítottam csörögjön az órám a megfelelő pillanatban ahhoz, hogy időben el tudjunk indulni. Mivel nem volt merszem befeküdni az ágyába ott aludtam el a másik kanapén telenyálazva azt.