02.

Helló-belló kedveskéim. Nagyon-nagyon sajnálom amiért csak most hozok részt, de eddig nem volt internetem, szóval csak most tudok írni. Remélem tetszik nektek ez a sztori, szerintem nagyon vicces, legalábbis én szakadtam a nevetéstől miközben írtam meg visszaolvastam.

xoxo Málna

Második rész ( Rochelle szemszög )

  Valamiért azt hittem egy pillanatig, hogy sikerül annyira komolyan vegyem a feladatunkat amennyire csak lehet, pedig már az elejétől kellett volna tudjam, hogy semmi esélye se lesz. Mi a bulizásra születtünk, ráadásul itt folytonosan az fog menni, szóval benne volt a pakliban a kiszökés csak azért, hogy a többiekkel együtt ugráljunk a tömegben. Már tervezgettük Elle-el melyik koncerten lépünk le és hova, legalábbis addig terveztük míg a főnökünk elő nem jött ezekkel a cetlikkel. Láttam barátnőm arcán a mélységes csalódást mikor hozzá került a sor, míg én inkább vártam kihez fogok kerülni, hiszen egy híres sztár mellett dolgozni az álom maga...gondoltam én az elején. Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy pont azt az embert húzom ki akiért annyira oda meg vissza vagyok.

  Amúgy is izgága természetem még rosszabb lett mikor kihúztam a kedvenc mixeremnek a nevét. Látszott rajta gyorsan firkantották oda, ezért el kellett olvasnom nem egyszer míg teljesen eljutott az agyamig mégis kivel leszek összezárva nem csak egy estéig, hanem még három napig. A szerencse mondhatni gyakran áll mellém, legalábbis ezt állítják azok akik nem ismernek, viszont közeli barátaim pontosan tudják mennyire szerencsétlen vagyok nem csak egyetemnél, munkában, hanem amúgy az életben is. Rettentően kicsi volt az esélye annak, hogy kihúzzam a nevét, viszont ma mellém pártolt a híres négy levelű lóhere megajándékozva Aviciivel. Nagyot nyeltem megpróbálva visszaszorítani a sikoltozásaimat amik ki akartak szabadulni belőlem. Körülöttem rengeteget hallottam belőle, fáradt sóhajokkal és csalódott beszélgetésekkel együtt. Lehet a belső rajongót sikerült elszorítanom, viszont a vigyor attól még továbbra is az arcomon látszódott, kezeim pedig megállíthatatlanul remegtek, mint valami nyárfalevél. Hatalmas barna szemeimmel oldalra néztem barátnőmre, aki halálsápadt arccal olvasta a papírját mozdulatlanul. Szája egy szolid o betűre formálódott, őz barna szemei szinte könnybe lábadtak.

- Szóval…gondolom nem Tom Odellt fogtad ki, hm?

- Rochelle, kérlek most fojts meg míg nem túl késő.

- Ennyire rossz csak nem lehet! – áthajoltam a válla fölött, hogy rákukkantsak a lapra, amint viszont megláttam kinél lesz hangosan elnevettem magam. – Pftt, hahahaha. Mekkora szívás! 

- Fene egyen meg, így érzel te együtt velem? Ez túl durva lesz, ráadásul plusz egy napot maradnak ezek a ficsúrok.

- Bitch please, nekem még hármat.

- Mi a… - kikapta a kezemből a cetlit, majd gyorsan átfutotta szemeivel az információt. – Te mázlista. Legalább azt kaptad akit szeretsz.

- Nem akarlak elszomorítani, de Jiselle…neked senki se tetszik innen Tom Odellen kívül. – kuncogva figyeltem ahogy mosolyogva megrázza a fejét.

- Kár, hogy nem leszünk egy helyen, így ki fog pozitív dolgokkal tömni?

- A söröd.

  Elbeszélgettünk egy darabig, sokáig viszont nem nevethettünk együtt, mivel hozzánk jött két vezető, ezért könnyes búcsút vettünk egymástól. Mint kiderült a One Direction második nap lesz, Avicii pedig már az elsőn, tehát holnaptól szolgálatban kell álljak újult energiával, hogy lessem a hírességnek minden egyes kívánságát. Összeszűkült szemekkel figyeltem arra amit Sarah-Jane mondott, hirtelen túl sok információval szolgáltatott, de ennek ellenére sikerült minden egyes kis dolgot megjegyeznem amit megosztott velünk. Szerencsémre kifogtam pár közelebbi ismerősömet magam mellé, de az összes többit csak látásból vagy egyáltalán nem is ismertem. Colette nyugodtan állt mellettem, míg a másik oldalamon Carlos ugrált egyik lábáról a másikra hatalmas vigyorral az arcán, úgy tűnik nem én vagyok az egyetlen aki imádja ezt az előadót. Több fárasztó perc után végre rám került a sor, míg a többiek a helyükre álltak határozott tekintettel az arcukon, míg én izgulva mentem utamra. Lófarokba kötöttem a hajamat miután befejezte a nő a mondókáját, kezemben egy kulccsal ami elvezetett egy hátsó raktárhoz ahol a csillám porokat tartották, velük együtt elindultam újratölteni a fúvókákat amik folytonosan lövik ki őket a nézőkre. Holnap estig még sok időm volt, de ez egyáltalán nem azt jelentette, hogy nyugodtan aludhattam vagy ihattam, kelletlenül vizsgálgattuk a fényeket, hangokat a többiekkel együtt, amikor kihúztam azt a lapot még nem sejtettem mennyire sok munka vár még rám. A koncertje éjjel kettőtől lesz, a gépe pedig körülbelül tízkor érkezik, ezért mi már akkorra készek kell legyünk minden egyes dologgal, és mosolyogva várjuk a fiatal svédet. Őszintén bevallom kicsit izgulok, az is lehet, hogy jobban, mint kellene. Persze, örülök amiért megkaptam ezt a lehetőséget amivel tonnányi pénzt kapok, azt is hallottam ha eléggé kedves vagy a vendéggel akkor még borravalót is fizet neked, és mindenki tudja mégis mennyi számít borravalónak egy hírességnél. Viszont hatalmas nyomás nehezedett rám, jobban mondva helyeztek rám, mivel mindent tökéletesen kellett megoldani, én pedig távol állok tőle, hamarabb önteném le narancslével szegény hírességet.

  Éjjel fáradtan feküdtem be Jiselle-el közös sátrunkba, ő már rég bent feküdhetett, ugyanis teljesen elterpeszkedett a felfújható matracunkon mintha csak az övé lenne. Mosolyogva becipzároztam a sátrat magam mögött elhelyezkedve a csomagomnál ahonnan kiszedtem a fésűmet. Meglepetésemre még nem aludt, mivel hátam mögött motoszkált, utána felém fordult pont mikor én is hátra néztem mi van vele.

- Hogy haladsz a munkáddal

- Ez még semmi…holnap lesz a legtöbb, a személyi asszisztense lettem itt. Nagyon szeretem Timmot, de basszus, holnaptól kezdve három nap? Ennyire sok ideje van?

- Már az első nap jajgatsz mi lesz a többin? Amúgy is, te legalább szereted azt a svéd császárt, én meg azzal a szerencsétlennel maradtam együtt.

- Elnyomod a pozitivitásom a negatív auráddal!

- Urgh bocs ma nem az én napom. Kikészített Justin.

- Csak rázd le. – rögtön elvigyorodtam amint meghallottam a fiu nevét. Lassan fél éve próbálja felszedni szegény barátnőmet, de őt sose érdekelte több, mint barátként, azóta meg folyton próbálja kikerülni meg lerázni, egyenlőre nem vált be a stratégiája, ezért próbálok neki segíteni ahol csak tudok. Általában elröhögöm az egészet, de mégis ki ne tenné meg mikor látja ahogy a szerencsétlen szemüveges fiu próbál flörtölni legjobb barátnőmmel? Nagyon bírom őt, viszont meg tudom érteni Elle-t is, valahogy nem illenek egymáshoz, legalábbis belsőre biztos nem.

- Folyton ezt mondod! – frusztráltan hozzám vágta egyik súlyosabb táskáját. Azt se tudom hogyan sikerült felemelnie vézna kezeivel, hiszen nem a leg sportosabb fajta ember akit ismerek. – A végén meg mindig röhögsz a háttérben, és rám hagyod az egész szart!

- Hey, juttassam én is eszedbe Nicot? Még most is emlékszem arra a vak randira…

- Lettél volna vak akkor, mi?

- Ne legyél gonosz… - sóhajtva leugrottam mellé, majd boldogan nyögtem fel. – Hiányzik az ágyam.

- Gondolj a kék szemű istenedre.

- Hmmpf…

  Arra sem emlékszem mikor aludtam el, de valahogy sikerült hamar álomvilágba menekülnöm, a felkelés pedig nem éppen olyan volt, mint amilyenre számítottam. A karomat rázogatta valaki miközben telefonjának fényével megpróbált megvakítani. Próbáltam félrecsapni a kezét, de elhúzta még mielőtt odaérhetett volna, úgy éreztem magam, mintha nyolc kilogramm lett volna a kezeimen meg az egész testemen, a hangos beszéd, és a kintről jövő nevetések egyáltalán nem segítettek a helyzetemen. Ujjaimmal kidörzsöltem az álmosságot a szememből, a telefon miatt hamar észrevettem Elle-t amint felvesz egy belebújós felsőt. Hasamról oldalra, utána hátamra fordultam, Justin vigyorogva nyomta vissza orrára a szemüveget, zöld szemei ijesztően csillogtak, innen tudtam, hogy még nagyon nincs reggel. Kint ciripeltek a tücskök, ő pedig továbbra is a telefonnal világította a sátrat.

- Öltözz girl! Megyünk ünnepelni!

- Mit? – majdnem elkuncogtam magam olyan álmatagul hangzott ahogy megszólaltam.

- Mit mit…azt, hogy elkezdődött a fesztivál. – forgatta meg frusztráltan a szemeit Elle mellettem.

- Elkezdtek jönni a vendégek, hallod akkora tömeg lesz hajnaltól, mint a franc. Remélem felkészültél.

- Jesszusom, még csak két óra!

- Pontosan, öltözz mert koccintunk a többiekkel, utána meg láthatunk is munkához.

- De én csak estére vagyok beosztva. – nyavalyogtam, bár felhúztam a rövid gatyám miután barátunk megfordult.

  Teljesen kiment a fejemből mennyi munka van még hátra, plusz valamilyen naiv okból azt hittem nem kell többet dolgoznom, mivel beosztottak Avicii mellé, mekkora egy hülye felfogás…Négykor lett volna a kelés ma, de az elmebeteg társaság úgy döntött ideje inni örömünkre, hiszen végül is mi rendeztük ezt az egész fesztivált, ezért csak nekünk is kijár valamilyen szórakozás. Amint kiléptünk a csillagos ég alá hálásan megdobbant a szívem, és nem, nem csak azért mert már a kezembe nyomtak egy Pina Coladat. Inkább a látvány ütött meg a legjobban, ahogy mindenki feszített a dolgozó ruhájában hatalmas vigyorral az arcukon, kezükben vagy cigaretta, de elengedhetetlenűl egy ital. A fényeket erre a területre irányították ezért úgy éreztem magam mintha rivalda fénybe léptem volna nem is a többi dolgozó közé. Az én trikóm zöld volt, hatalmas fehér írás a hátán tudatta a többiekkel „Avicii Team”-be tartozok alatta pedig kisebb betűkkel „ Day nr 1,2,3,4”. Az arcom még fáradtnak tűnt, mivel nem rég keltettek fel édes álmomból, ezért odaráncigáltak egy szabad asztalhoz ahol már több sörös üveg állt mozdulatlanul teljesen kiürülve. Barátnőm levágódott ahhoz, hozzánk meg rögtön csatlakozott még pár ember beleértve Jeffet is akinek a leg tenyérbemászóbb a viselkedése, viszont ennek ellenére mindenki elviselte számomra érthetetlen okból, mivel úgy sugárzott belőle a negatív energia, mint a Grand Kanyonból a por, szóval próbáltam elkerülni amennyire csak tudtam. Elle már a második koktélját itta, míg én alig kezdtem el a sajátomat, bár nagyon nem lepődtem meg ezen, ő az igazi iszákosa a mi kis társágunknak.

- Be vagy lassulva Rooooch~!

- Justin ne stresszelj, éppen próbálok felkelni. – sóhajtottam mosolyogva.

  Az este, jobban mondva lassan reggel, hamar eltelt, már azon kaptam magam, hogy a bejáratnál állok, és kétségbeesetten nézem azt a nagy tömeget aki arra vár kapja már meg a karszalagját, ezt is meg tudtam érteni, hiszen ki tudja honnan jöttek és mennyit utaztak most meg még várniuk is kellett ránk mire megkezdődött az osztogatás. Nekem még elég nagy szerencsém van ezzel, mivel szegény barátnőm a pénztárhoz került ahol fel kellett váltania a rengeteg pénzt kártyákra amikkel fizettek a fesztiválozók. Összevont szemöldökkel álltam a különböző nemzetiségű emberek előtt, mivel elég hosszúnak tűnt ez a tömeg inkább leültem az egyik székre magam elé rakva a hatalmas dobozt amiben több száz vagy ezer karkötőt rakdostak be, de elnézve ezt a mennyiséget egyszerűen  gyerekjátéknak tűnt ennyi embernek. Több óra eltelt mire megkaptuk a jelet, hogy beengedjük őket, akkor aztán elkezdődött a végtelen mennyiségű munka. A kezeim teljesen elzsibbadtak a karkötő felrakástól, de legalább körülbelül láthattam honnan jöttek a mi kis vendégeink, plusz volt pár olyan jó csávó, hogy majdnem kellett előszedjek egy nyáladzót nehogy lecsorogjon az államon. A felmentő sereg délben érkezett, akkor aztán átkerültem egy sokkal kellemesebb helyre, vizet kellett osztogassak, mivel annyira meleg volt kint. Felkészültem lelkileg mindenre csak éppen erre nem, rengeteg koncerten meg fesztiválon jártam már, viszont egyszer sem voltam a munkások helyén, és most kiderült, hogy nem is akarok egy ideig lenni. Elvettem az egyik kalapot amit kaptam munkatársamtól kaptam, már felkészültem mennyire le fogok barnulni az elkövetkezendő napokban, legalábbis még jobban, mint eddig... Hát elkezdődött.